SZENT BULDUS
+Buda, 1045. szeptember 24.
Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:
Buldust érdemeiért választotta Szent István egri
püspöknek, s a püspök mint jó pásztor életét adta egyháza védelméért. Mikor
ugyanis Szent István halála után a pogányság sötétsége ismét eltakarta
Magyarországot, és a kegyetlen üldözés vihara teljes erővel tombolt a katolikus
hit ellen, Buldus önmagával és javaival mitsem törődve -- hogy a rábízott
nyájat erői szerint védelmezze -- közvetíteni akart András és Levente
királyságért folyó vitájában. Az isteni gondviselés azonban másként határozott:
miközben övéinek javát kereste, a katolikus hittől elpártolt martalócok kezébe
került, akik Budán először megkövezték, majd látván, hogy még él, karddal és
lándzsával átdöfték. Buldus pedig -- miután segítségül hívta Jézus, az Isten
Fiának nevét, átköltözött az égbe.
Isten nem hagyta sokáig büntetlenül e gaztettet, mert
Leventét is (kinek hatalomvágya a katolikusok elleni düh fölszítója volt), és a
gaztett többi végrehajtóját is gyors halál emésztette el. Örök figyelmeztetés
lett az utódoknak: Isten nem hagyja büntetlenül a neki szentelt emberek
bántalmazását, mert miként ők szüntelenül Isten dicsőségéért fáradoznak, úgy ő
mindig éberen virraszt ártatlanságuk védelmében. Andrást bánat fogta el a
kegyetlenség láttán, s amiatt, hogy a zűrzavarban nem támogatta a katolikus
hitet úgy, amint kellett volna, azért élete hátralévő részében szüntelenül
bánkódott, és bocsánatért esedezett, s kétségtelen, hogy ő is a nyomorultan
kimúlók sorát gyarapította volna, ha észre nem tér mások vesztén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése