Évközi 26. hét kedd

Évközi 26. hét kedd
Jób 3, 1-3. 11-17. 20-23 Lk 9, 51-56
„Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: Fiú fogantatott"

Az első nagy veszteség-sorozat is keményen megviselte a nagy hitű és edzett öregedő embert. Nem sejtette szegény, hogy a sátán nem nyugszik bele a vereségébe, hogy szenvedésekkel se tudta legalább egy káromkodásra felingerelni Isten kedves fiát. Ezért amikor újra odaszemtelenkedett az angyali megbeszélésre, és Isten szóba hozta felsülését, pironkodás nélkül támadott újra: „Bőrért csak bőrt, életéért azonban mindent odaad az ember, amije csak van: bocsásd csak rá kezedet, és verd meg a csontját és a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől­ szembe áld ő téged. Az Úr erre azt mondta a sátánnak: Nos, kezedbe adom őt, de kíméld az életét!" (2, 4-6) A sátán tehát újabb lehetőségre kapott felhatalmazást. Eddig csak a vagyonát és családját tette tönkre, most magát a testét vehette célba, megmutatni, hogy ő bizony győzni fog. Az Istennek mondott pimasz védekezés után kicsikarta, hogy tapasztalatai alapján diadalmaskodhasson Isten kedvencén is, és övé legyen a győzelem. Ha a többi embernél bevált, most miért mondana csődöt ez a módszer? „Eltávozott hát a sátán az Úr színe elől és Jóbot undok keléssel sújtotta tetőtől talpig. Jób a szemétdombon ülve cseréppel kapargatta sebeit" (2, 7-8) Ezt bővebben kell magyarázni, mert az átmenet, ahogy írva van, nem volt ilyen egyszerű. A sátán olyan beteget keresett, aki fertőző betegségben szenvedett. Sebeiből lopott vírust, amit Jób testébe csempészett bele. Az erős fertőzést követték a fájdalmas és viszketeg kiütések. Jöttek a gennyes fekélyek, amelyeket az orvostudomány ma sem tud gyorsan eltüntetni. Gondos ápolás kezdetleges eszközökkel nem lesz eredményes. A felesége egy ideig bírhatta türelemmel, de vagyonuk és családjuk elvesztése után ez az újabb betegség: nem bírta türelemmel. Ezt látva dönthetett úgy a férje, hogy kimegy az udvarra, ráül a szemétdombra és szenved egyedül. Ám a felesége dühösen „megkérdezte: mégis megmaradsz jámborságodban? Áldd az Istent és halj meg! Ő ezt felelte neki: Balga nő módjára beszélsz! Ha a jót elvesszük Isten kezéből, a rosszat miért ne vennénk? Mind ezekben nem vétkezett Jób az ajkával" (2, 9-10) Ezután meglátogatta három jó barátja. Gazdag és istenfélő férfiak. Látták a szörnyű szenvedéseket, a szemétdombon ülő megtört, megalázott barátot. Leültek eléje a földre és hét nap és hét éjjel némán, osztoztak fájdalmában. „Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját és mondta: Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: Fiú fogantatott" (3, 1-3)