Nagyhétfő

Nagyhétfő

„Jeremiásnak, Helkija fiának az igéi, aki az Anatótban, Benjamin földjén élő papok közül való volt. Őhozzá szólt az Úr igéje, míg le nem telt Cidkijának, Jozia fiának, Júda királyának tizenegyedik esztendeje, és fogságba nem vitték Jeruzsálemet az ötödik hónapban” (Jer, 1,1-3) Jeremiás fiatal zsidó pap volt, mert Mózes bátyjának, Áronnak családjából származott. Nem tudunk arról, hogy gyakorolta-e papi tisztét, mint annyi ezer társa a papi rendből. Isten, aki a Szövetség megkötése után Áront és leszármazottait meghívta, fölszentelte és közvetítővé tette Isten és emberek között, Jeremiásban egy meglepő közvetítőt rendelt.„Így hangzott az Úr igéje hozzám: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára” (1,44-5) Isten közli vele, hogy különleges figyelemmel készítette fel kezdettől fogva jövendő küldetésére. A „megszenteltelek” kifejezés arra utal, hogy papi elhivatottsága keretein belül szokatlan sorsot szán neki: prófétává teszi őt, akinek elmondja az embereknek szánt üzeneteit, neki pedig Isten nevében pontosan kell azokat közvetíteni. A papok rendes tennivalója az volt, hogy a hívek könyörgéseit vitték Isten elé, és bemutatták a könyörgők nevében azok áldozatait. Tanítottak is a papok: elmondták a régebbi kinyilatkoztatásokat, ha szükséges volt, megmagyarázták. Jeremiás tehát sokkal többet kap: Istennel beszélgethet, új üzeneteket kap és közvetít. Ki ne örülne az ilyen megtiszteltetésnek? Jeremiás viszont kifejezetten megrémül: „Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!” (6) A kibúvó értelmesnek látszik, hiszen a zsidóknál a még nem harminc éves férfi nem számított felnőttnek, azaz nagykorúnak. Mégsem ez volt Jeremiás jajongásának, heves szabadkozásának az oka. Tudta, de legalább sejtette, hogy vészterhes korában Isten nem kellemes üzeneteket akar rábízni. Mint pap, ismerte a Szentírást, benne Mózes Moáb mezején elmondott beszédének záradékát: „Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendelkezéseit azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul lelked, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, és más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor, íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon”. (MTörv 30,15-18) Ennek a bölcs figyelmeztetésnek hatszáz éve múlt Jeremiás meghívása idején. Jeremiás fájó szívvel figyelhette, hogy Jeruzsálemben, de szerte az országban is, iszonyatos mértékű volt a bálványimádás és más bűnök, pl. a szegények elnyomása, kisemmizése. Nagyon félt attól, hogy az Úr ítéletet tart népe felett, és erre neki kell a figyelmet felhívni. Ismerve a próféták sorsát, a száz éve élt Izajásét, akit kötéllel fűrészeltek ketté, érthető rémüldözése. Isten válasza azonban kemény: „Ne mondd azt: Gyermek vagyok, hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek!” (7-8) Rögtön jött az érezhető segítség: „Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr: Íme, szádba adtam igéimet! Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!”(9-10) A fiatalember megnyugodott, küldve és felavatva a küldetésre nincs, miért vitázzék. Rábízza magát Urára. Ezután jó évtizedes kemény próbálkozás következett. Isten sok üzenetben ajánlotta fel a bocsánatot, elfelejt mindent, megmenti a várost, a népet, a templomot, de meg kell térni szívből, felhagyni az égbekiáltó bűnökkel, mert különben nem lesz irgalom. A nép döbbenten hallgatja, papjaira és hamis prófétáira néz, akik magukat mentve, hazugnak bélyegzik Jeremiást. Később kigúnyolják, kalodába zárják, halálra ítélik. A nép pedig követi vezetőit, akik hízelegnek, mindent jóváhagynak, orruknál fogva vezetik őket. Jeremiás belefárad a küzdelembe, de kitart. A türelem ideje azonban lejár. Elpusztítják Jeruzsálemet.