Virágvasárnap
A
virágvasárnapi liturgiában részeseivé válunk az ünnepi bevonulásnak, annak
minden kellékével együtt. Látjuk a könnyű sikert remélő tömeget, a hatalomhoz
tartozás örömét, a felhőtlen és felelőtlen mámort, a megfeledkezést a
munkanapokról, a realitás átírását, a könnyű reményt, az alkalmas időtöltést,
az érzelmek és az indulatok megélését, az emberien elfogadható Messiás
befogadását, a gyorsan és könnyen megvalósuló ígéretet, a tömeg „sokan vagyunk”
élményét.
Ott
vannak a gyermekek, a főpapok, az írástudók, ott vannak Jézus tanítványai, és
Krisztus maga, aki egyedül tudja, hogy mi történik valójában. Tudjuk, hogy a
történet nem a látványos tömegben, hanem az engedelmes Fiú és az Atya között
játszódik. Virágvasárnap a liturgia vezet el minket Krisztus
szenvedéstörténetébe, hogy mi is értsük, lássuk, bár a körülmények ünnepiek,
kedvezőek és a hangulat felfokozott, az esemény valójában az engedelmes Fiú és
az Atya között történik. Látványosak, könnyen értelmezhetők a körülmények, de
az igazi döntés a Fiú magányában van. Az Atya akarata az, „hogy minden ember
üdvözüljön” (1Tim 2,4). „De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” (Lk
22,42) „Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok” (Jn
15,14). „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15). Így
emlékezzetek! (Lk 22,19) A döntés Jézus magányában van akkor is, amikor elnémul
ítélői előtt (Lk 23,9), és amikor elhangzik a beteljesedett (Jn 19,30) mindent
lezáró szava.
A mi
emberéletünk pontosan ugyanilyen. Az ember, aki beteg – bár körülveszik szerető
családtagjai, barátai, segíteni akaró orvosai – valójában a szív magányában
dönt az élet Istene mellett. A hűséget kereső ember – aki mellett ott állnak a
bátorítók és a „reálisan” gondolkozók: „nincs értelme” – a szívében hozza meg a
hűség győztes döntését. Amikor a megbocsátás teljesen idealisztikusnak és
értelmetlennek tűnik, amikor úgy beszélnek róla, mint a vesztes magatartásáról,
akkor a szív csendjében megszületik a vesztesnek látszó győztes döntés. A
szolgáló ember, aki nem törődik az eredményességgel, sem azzal, vajon mások
kihasználják-e, szolgálni akar karizmájával. A szív csendjében születik meg a
győztes döntés: ragaszkodni az Igazsághoz, amit az ember megtalált. S mert
megtalálta, nem is tehet másként.
A Fiú
lelkületével lépjünk hitünk ünneplésébe, a Fiú magatartásába, engedelmességébe,
és mindezt a Fiú lelkületével tegyük, hogy mi is értsük, mi történik valójában!
A Fiú lelkületével akarjuk élni mindennapi életünket, s meghozni győztes döntéseinket,
hogy értsük az életünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése