Évközi 33. hét kedd

„Ő is Ábrahám fia” 

Évközi 33. hét kedd

Próbálom közel hozni önzésbe merülő korunk legnagyobb hiánycikkét a szeretet erényét az emberekhez. Ady Endre fogalmazta meg nagyon szépen a szórakozásba, élvezetekbe merülő modern ember lényegében kielégítetlen vágyát: ”Ezért minden, önkínzás, ének. Szeretném, hogy ha szeretnének, ha lennék valakié, ha lennék valakié” Szent Lukács evangélista egy ilyen régi, Jézus korabeli férfire hívja fel a figyelmünket, Zakeus fő vámosra. Ő az akkori kor egyik sikerágazatának, az adószedésnek és vámolásnak volt közismerten ügyes és szemfüles, nem kevésbé gátlástalan képviselője. Rövid idő alatt nagyon meggazdagodott. Ő is, mint minden szaktársa, közutálatnak örvendett. Kerülték a többi gazdagok is, mert vagyona köztudottan gyanús gyökerekből eredt. Egyszer rádöbbent arra, hogy a pénzen kívül van az embernek más célja is. Például az, hogy tiszta, becsületes, jó lelkű emberrel találkozzék, aki nem veti meg őt. Hallott Jézusról. Talán arról is értesült, hogy egyik apostolát a vámasztaltól szólította el és hívta meg apostolai közé. Ezt a Mestert látnia kellene. Kapóra jött az alkalom. „Jézus bement Jerikóba és áthaladt rajta. Zakeus elérkezettnek látta az időt, hogy közelről megnézze feltűnés nélkül. Mivel egész Jerikó a főutcán tolongott, ő is elvegyült a tömegben. Irigyen nézte a szerencsés embereket, akik a környéken laktak, saját ablakukból vagy házuk tetejéről nézelődhettek. Tudta, hogy őt ezekbe a házakba be nem engedik, hiszen a hithű zsidó tisztátalannak érezte volna magát három napig, ha vele egy levegőt kénytelen szívni. Apró termete miatt viszont csak mások hátát láthatta. Felmászott hát egy vadfügefára. Műveletét harsány, megvető nevetés kísérte. De éppen odaér Jézus. Úgy mondják, szegény ember. De micsoda gyönyörű a termete, arca. Csak ne siessen! Csak kicsit hosszabban láthassa! És Jézus mintha meghallotta volna, megáll. Mit megáll: feléje fordul, egyenesen felnéz rá. És nem neveti ki a vadfügefán trónoló gazdagot. Szólni kezd, és nevén szólítja: Zakeus! Ismer, néven szólít! Micsoda kitüntetés és öröm. De a boldogságnak még nincs vége: „Zakeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom” (7) „Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: Bűnös embernél szállt meg.” (5-6) Ő ezt jól hallotta ugyan, mégsem vágott vissza nekik, hogy ti jó, vallásos embereknek tartjátok magatokat, és ezt a csodálatos jézusi szeretetet így mérgezitek? Én azonban rájöttem, hogy ezt a szeretetet csak viszonozni szabad, nem kritizálni. Mivel nem olyan kapzsi, mohó alak, mint mi, hanem a másokkal törődő színtiszta szeretet követe, vagy még inkább forrása, kedvéért „íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette”. (8)„Jézus azt mondta neki: Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (9-10)Jézus ugyan nem jár utcáinkon látható módon, de láthatatlanul, időnként pedig körmenetben az Oltáriszentségben, és leggyakrabban bennünk, híveiben igen is itt jár. Milyen jó lenne, ha a zakeusi történet ebben a mohó, zsugori, pénzéhes, hazug világban általunk, Jézus erejével naponta megismétlődnék. Mi az akadálya?