Az Isten Báránya
Az Ószövetségben megtaláljuk a bárányhoz hasonlítás gyökereit. Jeremiás próféta, akit szíven ütött az Úr megszólítása, a prófétai hivatásra hívó isteni szózatra azonnal a menekülés kényszere ragadta meg: „Jaj, Uram, Isten! Nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!” (Jer, 1,6) Isten azonban késztette, hogy fogadja el a prófétai küldetést. Ő az utolsó szolga, akivel próbálkozik az Úr, akivel felajánlja a megtérés kegyelmét választott népének. Neki kell Mózes módjára rimánkodnia: „Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, és más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor – íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, melynek elfoglalására átkelsz a Jordánon”. (MTörv 30,15-18) Hatszáz éven át gonoszkodott Istene ellen Izrael. Jeremiásnak kellett megismételni az utolsó figyelmeztetést: „Halljátok e szövetség igéit! Beszéld el azokat Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak! Mondd meg nekik: Így szól az Úr, Izrael Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat e szövetség igéire, melyet atyáitoknak parancsoltam azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről”. (Jer, 11,1-4) Isten látja, hogy Izrael a halált választotta az élet helyett. Ezért mondja ki e kemény igéket: „Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Mert nem hallgatom meg, amikor hozzám kiáltanak bajuk miatt”. (14) Jeremiás megtudta, hogy bosszújukat rajta akarják kitölteni: „Az Úr tudatta velem, és megtudtam. Akkor megmutattad nekem tetteiket. Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé”. (18-19)Mint a még eleven bárány sem rúg-kapál, nem védekezik támadói ellen, Jeremiás is csak Istenhez menekül: „Seregek Ura, igazságos bíró, vesék és szívek vizsgálója, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!” (20)Isten meghallgatja az esengő fohászt: „Ezért így szól az Úr Anatót férfiairól, akik életedre törnek, és azt mondják: „Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj kezünk által!”; ezért így szól a Seregek Ura: Íme, én meglátogatom őket: az ifjak kard által halnak meg, fiaik és leányaik éhen halnak. És maradékuk nem lesz, mert bajt hozok Anatót férfiaira: látogatásuk esztendejét”.(21-23) Isten saját Fiát is ugyanerre a sorsra szánta. Ő, az igazi Isten Báránya, előképként akarta megmutatni Jeremiás sorsában a magáét, a Fiúét, akit az Atya az utolsó szolga kivégzése után küld a gonosz szőlőművesekhez, hogy a gazda járandóságát, a szeretet adóját beszedje tőlük: Példabeszédjében maga Jézus mondja el: „Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: A fiamat majd tiszteletben tartják. De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: Itt az örökös, gyertek, öljük meg és szerezzük meg az örökségét. Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték”. (Mt 21,37-39) Isten az egyetlen védője a Báránynak. Amint ezt is jelzi Jeremiás történetében, a jézusi példabeszédben sem maradhat el az igazságszolgáltatás: „Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel? Azt felelték neki: A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében”. (40-41)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése