Évközi 33. hét Péntek
Jel 10,8-11; Lk 19,45-4
A nyitott könyv
A Jelenések könyve egymás után hozza tudomásunkra a különféle
büntetéseket, amelyek az Egyház életében beteljesülnek az Isten ellenes
hatalmakon. Az utolsó nagy csapás előtt szól az apostol arról, hogy leszáll az
angyal, felhő veszi körül, a fején szivárvány van, arca, mint a nap, lába pedig
tűzoszlop. Jobb lábát a tengerre, a balt a szárazföldre teszi. Hatalmasat
kiált, amire hét mennydörgés válaszol. Mondásaikat nem szabad leírnia. Ez a
hatalmas angyal jobbját felemelve az ég felé megesküszik az örökké élő Istenre,
hogy „idő nem lesz többé, hanem a hetedik angyal harsonázásának napjaiban…
beteljesedik Isten titka.(6-7) Az Isten titka: a Megváltónak önmagában is,
Egyházában is rengeteget kell szenvednie. Megalázzák, majdhogynem tönkreteszik,
és ekkor fogja Isten végleg felmagasztalni. „Menj, és vedd át a nyitott
könyvet…” (8) Ez akkor már nem hétpecsétes könyv tehát, mindenki olvashatja,
sőt tudhatja, megértheti. Az Isten titkos terveit az angyalok is az Egyház
sorsából ismerik meg. Az elmúlt sorsból már mindenki okulhat ma is.„Edd meg a
könyvet” (9) mondja az angyal. Szádban édes lesz, de a gyomrodban keserű, azaz
jó tudni a végeredményt, de megemészteni, = végigélni, borzasztóan nehéz.
Beteljesül és vége tér az idő. Ki kell használni hát a jóra. Jézus is a jövendő
dicsőségre nézett, úgy lépett fel a keresztfára. Mi, idősebbek már tudjuk, hogy
gyorsan szárnyal az idő, és mindenki számára hamar vége tér. De véget ér az
emberiség számára is. Csak a megtett jó, az idő gyümölcse marad, a szeretet
tényei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése