SZENT CECÍLIA
+Róma, 250 körül
Történetkritikailag lehet kifogásokat támasztani
Cecília történetével szemben, mégis ez a törékeny, ifjú szűz vértanú igen nagy
tiszteletnek örvend. Élete közismert, és a középkor vége óta a római zarándokok
valamennyien találkozhattak szobrával a trasteverei templomában. Nyíltan és
komolyan senki sem vonja kétségbe, hogy Stefano Maderno Cecília élethű képét
alkotta meg híres szobrában. Ugyanis egy felirat ma is hirdeti, hogy Sfondrati
Paulus bíboros ebben a formában és helyzetben látta Cecília holttestét, amikor
1599-ben, a bazilika renoválása alkalmával számos tanú előtt fölnyitották a
szarkofágot.
Rampolla bíboros azonban alaptalanul másként
vélekedett, amikor háromszáz évvel később egy hasonló helyzetben megtagadta az
engedélyt a szarkofág fölnyitásához. Akkor ugyanis a sokáig minden kétség
nélkül elfogadott Cecília-legenda annyira a tagadás és a kritika kereszttüzében
állt, hogy a neves jezsuita történész, Delehaye szerint ,,az egész római
hagiográfia legbonyolultabb kérdése'' volt.
Az új római kalendárium is kifejezi fenntartásait. S
hogy Cecília ünnepét nem törölték a naptárból, az csak annak a széles körű
tiszteletnek köszönhető, amely a nép oldaláról mutatkozott, s amelynek
következtében Cecíliát már a 6. században fölvették a szentmise római
kánonjába.
Az irodalmi szövegek fiatal leányként mutatják be
Cecíliát, akiben a nemesi származás, a testi szépség és az erények ékessége
szokatlan harmóniában találkozott. Hitének jeleként állandóan a szívén viselte
az Evangéliumot, és arannyal átszőtt ruhája alatt durva szőrből készült
ciliciumot hordott. Szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják Valerianushoz,
s e tervet Cecília az akkori szokások szerint nem változtathatta meg. Így a
családja rangjához illően készült a házasságra.
Abban azonban reménykedett, hogy kiszemelt vőlegénye
tiszteletben fogja tartani Krisztus iránti szerelmét. Így várta a menyegző
napját, és szíve a lakodalmi muzsika közepette is csak az Úrnak énekelt. Amikor
kettesben maradt férjével, föltárta előtte a Király titkát: egy angyal őrzi
féltékenyen a szerelmét és teste szűzi tisztaságát; erről maga Valerianus is
meggyőződhet, ha ifjú feleségének szíve szerelmét tudomásul veszi. A még pogány
Valerianus egy föltétellel fogadta el Cecília magyarázatát: ha ő is meglátja az
angyalt. De megfenyegette Cecíliát, hogy ha ez nem történik meg, hazugságáért
megöli.
Cecília erre azt válaszolta: megláthatod az őrző
angyalomat, ha megkeresztelkedsz! Valerianus teljesítette e föltételt. A Via
Appián a harmadik mérföldkőnél koldusok vártak rá, és elvezették Urbán pápához.
Ez az ősz aggastyán megkeresztelte és fehér ruhában küldte vissza Cecíliához.
Hazatérve a szobájukban meglátta felesége őrző angyalát, aki liliomból és
rózsából -- a szüzesség és a vértanúság jelei -- font koszorút helyezett
mindkettőjük fejére. Ezután megkérdezte Valerianust, mit kívánna a leginkább. Ő
testvérének, Tiburtiusnak a megtérését kérte. Az ég segítségével Cecília
Tiburtiust is megnyerte a hitnek, s a gőgös római ifjú megtért az addig annyira
megvetett keresztények közé. Cecília azt mondta neki, hogy csak akkor ismeri el
sógorának, ha Urbán megkereszteli őt is.
A megtérés után hamarosan a keresztút következett a
két testvér számára. Eltemették ugyanis azokat a keresztényeket, akiket Turcius
Amalchius prefektus idejében öltek meg, ezért őket is bevádolták és bíró elé
vitték. Mivel megtagadták az előírt áldozati ceremóniát, Maximus
Corniculariusnak a lehető leggyorsabban a közelben lévő Jupiter-oltárhoz
kellett volna vezetnie őket, hogy áldozzanak az isteneknek, vagy karddal
azonnal kivégzik őket. Az eljárás gyorsaságának oka a vádlottak nagy vagyona
volt, melynek késedelmeskedés nélkül kellett az államra szállnia. Maximus
azonban csodálva e fiatalok bátorságát, és szánakozva is rajtuk, magára
vállalta a felelősséget és késleltette a kivégzést. Házába vitte őket és
mindnyájan ott töltötték az éjszakát. Cecília papok kíséretében megjelent a
háznál, hogy Maximust és kíséretét Krisztushoz térítse. Mikor megvirradt,
Cecília így bátorította a vértanúságra készülőket: ,,S most rajta, Krisztus
katonái! Tegyétek le a sötétség fegyvereit, és ragadjátok meg a világosság
fegyvereit!'' A halálba menők pedig ezt mondták neki: ,,Elhisszük, hogy
Krisztus valóban Isten. Különben nem gondoskodott volna rólunk, ilyen szolgálót
adva nekünk, mint te vagy!''
Barátai eltemetése után hamarosan Cecília is bíró
előtt állt. A gyenge szűz a per folyamán olyan bátorságot tanúsított, és olyan
meggyőződéssel védte a hitét, hogy a hallgatóságból százan megtértek
Krisztushoz, akiket Urbán pápa mind megkeresztelt. A prefektus megmakacsolta
magát a hitetlenségben. Annyit azonban engedélyezett, hogy ne azonnal, hanem
három nap múlva végezzék ki Cecíliát. Ez neki elegendő volt ahhoz, hogy házát
az Egyháznak ajándékozza. De úgy tűnik, maga a prefektus is visszariadt a
nyilvános kivégzéstől, ezért úgy rendelkezett, hogy Cecília házának fűtsék túl
a fürdőjét, és ott fojtsák meg vagy égessék el. A tervet azonban nem tudták
végrehajtani, s amikor a hóhér karddal akarta megölni, három csapással sem
tudta lefejezni Cecíliát. Három kardcsapással megsebesítve hagyta ott
áldozatát, aki barátai karjai közt halt meg. Még utolsó perceiben is megnyert
lelkeket a hitnek.
Lehet, hogy a mai olvasó úgy véli, a legenda
túlságosan hangsúlyozza Cecília szüzességét és megtérést kiváltó okosságát. A
legenda azonban igazat mond, és ma is megindítja mindazokat, akik megőrizték
magukban a ,,tiszta szív hatalma'' iránti érzéket, vagy legalábbis vágyódnak az
ilyen szeretet hatalma után.
Cecília a középkor vége felé lépett be a Tizennégy
Segítő Szent csoportjába, s egy egészen ártatlan fordítási hiba következtében
-- mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán --, lett a szent zene
védőszentje.
Ünnepét már 545-ben november 22-én ülték Rómában.
--------------------------------------------------------------------------------
Azt a képet, melyet a hívő emberek Cecíliáról magukban
hordanak, Maderno márványszobra határozza meg: mintha mély, gyermeki álmát
aludná, úgy fekszik jobb oldalára dőlve az éppen csak kifejlődött leányalak,
arcát elfedi, karját hosszan kinyújtja. A nyakán három tátongó vágás hirdeti,
hogy ez a gyermek nem természetes halállal halt meg.
A legenda szerint Pascalis pápa ebben a helyzetben
találta meg Cecíliát, miután a szűz látomásban maga mutatta meg a pápának, hol
van a sírja. Holttestét arannyal átszőtt szövetbe göngyölték, s a vérrel
átitatott kendőket a lábához helyezték. Anélkül, hogy a helyzetét megváltoztatták
volna, egy márványlapra fektették, és úgy helyezték el a szarkofágban, amelyben
átvitték a trasteverei bazilikába.
Cecília legendája olyan nagyszerű mondatokat is idéz,
amelyek a mai emberre is hatással vannak. Amikor a prefektus felelősségre vonta,
így tett hitvallást: ,,Én nem halok meg, hanem csak elváltozom. Port adok az
arany fejében. Ha nektek valaki aranypénzt kínálna cserében ugyanolyan súlyú
rézpénzért, vajon nem kapnátok-e az alkalmon, és nem mondanátok-e el
rokonaitoknak is, hogy ők is részesei lehessenek egy ilyen nagyszerű cserének?
Jézus Krisztus a mi Istenünk, ilyet ad nekünk; amit neki ad az ember, azt ő
kimondhatatlanul értékesebbre cseréli.''
Amikor újra meg újra felszólították, hogy tagadja meg
a hitét, bátran így felelt: ,,Ti kínpadra vonjátok a gonosztevőket, hogy
vallomásra bírjátok őket, tőlünk pedig épp az ellenkezőjét követelitek: meg
kellene tagadnunk azt, amik vagyunk, és akkor kegyelmet adnátok. Nagyon
szívesen hallanátok ajkunkról a hazugságot - - csakhogy meghalni az igazságért
a legszebb győzelem!''
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki ezen a napon megörvendeztetsz minket
Szent Cecília szűz vértanúd ünnepével, kérünk, segíts, hogy akit áhítattal
tisztelünk, annak szent élete példáját kövessük!
Maradj mindég állhatatos hitedben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése