PASSENBERGER HENRIKA ÉS 4 TÁRSA
szüzek, III. r.
(+1875)
Henrika novér és négy társa, Norberta, Aurea, Borbála
és Brigitta a salzhotteni ferences reguláris III. rendi közösség tagjai voltak.
1875. dec. 6-án indultak el hajóval Bremerhavenbol, az uticél St. Louis volt.
Azonban hajójuk, a Deutschland már a következo napon homokzátonyra futott s
kezdett elmerülni. Mentocsónakokkal az utasok egy részét sikerült kimenteni, de
nagy részük a hajóval együtt elmerült az óceánban. Amint ilyenkor történni
szokott, az utasok pánikba estek, csak a ferences novérek maradtak nyugodtak s
a többiekben is igyekeztek felkelteni az Istenbe vetett hitet. Eloimádkozták a
hit, szeretet és a bánat imáit. Amikor felajánlották, hogy oket is megmentik,
ezt nem fogadták el. „Vannak itt apák, aggódó nok és gyermekek. Nem akarjuk
elolük elvenni a megmenekülés lehetoségét” - mondták. A hajó közepén felállva
és imádkozva várták a visszamaradt utasokkal együtt utolsó percüket. Amint a
víz folytonosan magasabbra emelkedett, a novérek felálltak egy asztalra,
térdelve s egymást átölelve, kezükben fogadalmi keresztjükkel merültek alá a
hajóval együtt az óceán mélységébe. Négyük holttestét késobb megtalálták,
Stradfortba (Anglia) szállították, ahol a papság és a nép nagy sokasága vett
részt a temetési szertartáson. Manning bíboros, a szertartás végzoje dicsérte a
novéreket, akik a szeretet hosi példáját adták, amikor a bajbajutottakat
erosítették s felebarátaik helyett önzetlenül föláldozták saját életüket.
Alkalmazta rájuk Jézus szavait: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint
aki életét adja barátaiért” (Jn 15,14) és: „Bizony mondom nektek, ha a búzaszem
nem esik a földbe és meg nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz.”
(Jn 12,24). Ezek a ferences novérek ugyanazt tették, mint pár évtizeddel késobb
(1912- ben) a Titanic katasztrófájánál a három pap: a litván Juosapas Montvila,
a német bencés Josef Benedikt Peruschitz és az angol Thomas Roussell. „O velük
fog lakni, azok pedig az o népe lesznek, és maga Isten lesz velük. Letöröl
szemükrol minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás. Ami
eddig volt, elmúlt.” (Jel, 21,4.)
Imádság:
Istenünk, te Henrika novért és társait hosies lelkülettel ajándékoztad
meg, hogy életüket áldozzák felebarátaikért. Add, hogy mi is áldozatos
lelkülettel szeressük felebarátainkat. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése