A MENNYEI ATYA SZÓL 3.

A MENNYEI ATYA SZÓL

 
A Mennyei Atya sajnálja, hogy sokan a halálra készülve nem mernek hozzá fordulni „Lehetséges volna, hogy ha Atyátoknak hívtok és szerettek Engem, hagynálak benneteket elveszni? Ne higgyétek ezt! Én valóban a legjobb Atya vagyok! Ismerem teremtményeim gyengeségét. Jöjjetek hozzám bizalommal és szeretettel! Ha megbánjátok bűneiteket, megbocsátok nektek. Bármilyen visszataszítóak is bűneitek, bizalmatok és szeretetetek elfeledteti Velem azokat, és nem foglak elítélni benneteket. Igazságos vagyok, a szeretet mindent megbocsát. Ezért szeressetek és tiszteljetek engem, hogy ne kerüljetek ítélet alá, hogy irgalmas lehessek hozzátok. Ne kételkedjetek! Tanúim vagytok, milyen sok kegyelemmel és jótéteménnyel támogatlak benneteket minden pillanatban. Arra következtethettek ebből, hogy olyan Atya vagyok, akinek szeretete minden más apa szeretetét, gondviselését fölülmúlja aki soha sem szűnik meg szeretni, ha ti is akarjátok.” (14) A bűnös maga is érzi, hogy Isten várja a javulását, de nem találja, nem meri keresni az utat amely visszavezetné az elhagyott Atyához. Az Atya két utat készít, a két út: a kereszt és az Oltáriszentség Ő ezek egyikén elindul bűnös gyermeke felé, és várja, hogy a bűnbánó ugyanezt tegye. A kereszt az a számomra is fájdalmas út, amely révén közétek jöhettem, mert ezzel váltottalak meg titeket Fiam által. Számotokra a kereszt az az út, amelyen fölemelkedhettek Szent Fiamhoz,általa egészen Hozzám. Kereszt nélkül soha nem juthattok előre, mert az ember a bűnnel magára vonta az Istentől való elszakadás büntetését. Az Oltáriszentségben köztetek lakom úgy, mint az apa,családjában. Azért bíztam meg Fiamat, hogy alapítsa meg az Oltáriszentséget, hogy minden tabernákulum kegyelmeim és végtelen szeretetem kincstára legyen,és az embereknek, minden gyermekemnek kioszthassam Mindig a kereszt és az Oltáriszentség által részesültök isteni erőmből és végtelen irgalmamból.” (14) Az Atya a harmadik isteni Személyt, a Szentlelket is nekünk adja. Általa mindenütt velünk maradhat és működhet bennünk. „Istenségem e harmadik személyének műve a legnagyobb csendben megy végbe, úgy, hogy az emberek gyakran észre sem veszik. Általa meg tudom tenni , hogy ne csak a tabernákulumban maradjak, hanem mindazoknak a lelkében is, akik a kegyelem állapotában vannak. Szívetekben akarom felállítani trónomat, hogy mindig bennetek lakjak, mint szerető Atyátok, aki óv és támogat titeket. Senki sem értheti meg azt az örömet, amit akkor érzek, amikor egy lélekkel kettesben lehetek.” (15) Az emberi szívben is élnek vágyak. Ady Endre ezt így fogalmazta meg: „Ezért minden, önkínzás, ének, Szeretném, hogy ha szeretnének, Ha lennék valakié”. Az Atyától örökölhettük ezt a vágyat: „Mindeddig még senki sem értette meg teljesen istenatyai Szívemnek végtelen Vágyát, hogy minden ember -igazak és bűnösök – megismerjenek, szeressenek és tiszteljenek. Pedig csak ezt a hármas hódolatot szeretném az emberektől megkapni ahhoz, hogy mindig irgalmas és jóságos lehessek, még a legnagyobb bűnösökhöz is.” (15) Az Atya mi mindent megtett a történelem folyamán, „hogy az ember megadhassa Nekem azt a tiszteletet, amely Engem, - mint Atyját, Teremtőjét és megmentőjét – megillet. Ennek ellenére e különleges tiszteletet, amelyet annyira óhajtottam és óhajtok, még nem adták meg nekem.”(15) Pedig már a Kivonulás könyvében a főparancsban is megfogalmazta az Atya: „Istennek sajátos tisztelettel kell hódolni. Főleg Dávid király zsoltárai tartalmazzák ezt a tanítást. Azokban a parancsokban, amelyeket Én magam adtam Mózesnek, első helyre tettem: „Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, s minden erőddel!” (15)