Évközi 33. vasárnap

„Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát”

Évközi 33. vasárnap

Az Egyház lelki számadásra szólít fel, ezért Jézust idézi, aki példabeszédben fejti ki az erre vonatkozó fontos tudnivalókat. A történet azzal kezdődik, hogy a Teremtő mérhetetlen gazdagságot hoz létre, odaadja az embereknek, „hogy műveljék és őrizzék meg”. (Ter 2,15) Aztán visszavonul láthatatlan titokvilágába. Telik-múlik az idő, az emberek egy része úgy véli, hogy nem is jön már vissza, nem törődik vagyonával, azt csinál vele mindenki, amit akar. Vannak rendes emberek, akik minden képességükkel közreműködnek a kapott lehetőségekkel, akad azonban néhány semmirekellő alak, aki nem töri magát, henyél. Végül már azt kezdik híresztelni, hogy nem is létezik a Teremtő, azt csinál mindenki a világ értékeivel, amit akar. Az erős és ügyes zsebre rak mindent, a gyengébb pedig éhezik. Ekkor azonban váratlanul hírt ad magáról az elfelejtett Isten. Mindenkit összegyűjtenek a túlvilági szolgák, azokat is, akik már régebben elpusztultak. Rémülten kapkodnak a lusták és erősnek hitt szemtelenek. Most mit tehetünk? Összeterelik a hatalmas tömeget. Megkezdődik az elszámoltatás. Boldogan jönnek elő azok, akik okos közreműködéssel elvégezték a rájuk bízott feladatokat. Ők boldogan hallják Uruk ítéletét: „Menj be urad örömébe! Jönnek aztán az erősnek tűnő ügyeskedők és lusták is. Vissza akarják adni, amit annak idején kaptak Uruktól. Mentegetőznek: Úgy informáltak bennünket a jól értesültek, hogy nem jön vissza a gazda. Ezért elmenekítettük a busás hasznot távolabbra, ha netán mégis visszajönnél, ne találd meg nálunk. „Többet ésszel, mint erővel”A tohonyák is előkerültek. Kezükben ott volt az indulótőke, elegánsan csomagolva, a rejtekhelyről frissen kiásva: „Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát, és elástam a földbe a talentumot. Nézd, ami a tied, visszaadom neked”. (24-25) A Gazda azonban nem szedhető rá ilyen ócska trükkel. Visszaveszi ugyan adományát, gazdagítja vele azt, aki erőit teljesen Ura akaratának megfelelően használta ki. Higgyünk Jézus Krisztusnak! Az egész világmindenség Istené. Nekünk adta használatra, egészen pontosan arra a célra, hogy mi is hozzá hasonlóan másoknak szerezzünk vele sok-sok örömöt. Aki ezt megértette és eszerint cselekedett, azt a nagy elszámolás után gazdagon jutalmazza. Az önző, saját zsebre harácsolók pedig elveszítenek mindent. Az ítélet kemény, igazságos és örökre szól. A bölcsesség még meg is toldja egy ma nagyon lenézett példával: az éjjel, nappal családjáért dolgozó háziasszony az igazán nyertes: „Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel. Magasztaljátok keze munkájáért, és a városkapuknál dicsérjétek tetteit!” (Péld 31,30-31)