Jézus, a Fájdalmak embere

Jézus, a Fájdalmak embere

 
Üdvözítőnk Atyjának engedelmeskedve Dávid király füle hallására mondta a mennyben: „Te nem kívánsz véres- vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot, így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet”. (Zsolt 40,7-9) Ez a válasz a végtelen Szeretetnek földre küldő parancsára, az emberiség megváltására. Ezer év múlva aztán elérkezett az idő, hogy az Ige testté legyen: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek”.(1,1-5. 9-12) Mivel pedig az Ige Isten volt, együtt élvezhette a végtelen nagy isteni Szeretet az Atyával és a Szentlélekkel, most, hogy emberré lett, meg akarta ízlelni, milyen az az édesanyás szeretet, amely ilyen külön legesen nyilvánul meg: nemcsak adja a szeretet gyönyörű tényeit, de a legszebb szeretet tényeként testével, lelkével burkolja be önmagába a szinte láthatatlan magzatot. Ezt a boldog magzati és csecsemő létet kérte és vette igénybe azért a megfizethetetlen sok jóért, amit az emberiségnek nyújtott megváltói szolgálatával. Amikor elkezdte három éves nyilvános messiási működését, legfőbb tevékenysége a tanítás és a gyógyítás lett. A tanítás nem mások munkájának bírálata volt, hanem az ószövetségi Szentírás felhasználása, az írástudói túlzások javítása és a magyarázatok segítségével a hallgatók számára minél érthetőbbé tétele.”Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd mennyei dolgokról beszélek. Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennybe van.”(Jn 3,1-13) a tanítása közvetlen tudást közöl, hisz Isteni Személy, aki emberi eszével is mindent tud, ami a messiási küldetésével összefügg. Az Anyaszentegyház tanítja, hogy Jézus emberi lelke és emberi értelme megteremtése pillanatától birtokolta a boldogító Istenlátást is. Emberi lelke minden emberi szenvedésre érzékenyen reagált. A két idősebb vak férfit szemmel tartotta már a tizenkét éve vérfolyásos asszony meggyógyulásakor, maga után vonzotta Jairus házába, amikor feltámasztotta halottaiból a kislányt, megvárta, hogy merjék kérni látásuk visszaadását.(Mt 9,18-31) Gyászolja Keresztelő Jánost (14,13) megszánja a tízezres tömeg betegeit (14) jól lakatja az éhes tábort a csodálatos kenyérszaporítással. Amikor jó barátja, Lázár megbetegedett nem mehetett meggyógyítani, mert nagyobb csodával kellett visszahoznia a sírból negyednapos halottként. Nemcsak Lázár húgai, hanem mások is megbotránkoztak ezen. Jézus azonban engedelmes volt mindhalálig, a kereszthalálig.