Évközi 33. hét szombat

Évközi 33. hét szombat

„Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak”

Zakariás próféta könyvében arról szól, hogy egy angyal beszél hozzá, de nem kívül állva rajta, hanem mintegy benne élve. Egy alkalommal úgy szólította meg ez angyal, hogy azt érezte, mintha álmából keltette volna fel. „Azt kérdezte tőlem: Mit látsz? Ezt mondtam: Íme, egy színarany mécstartót látok; a tetején olajtartó van, hét mécses van rajta, s a rajta lévő mécseseknek hét csövecskéjük van; és mellette két olajfa van, az egyik a mécstartótól jobbra, a másik pedig tőle balra. Én pedig megszólaltam és azt mondtam neki: Mi az a két olajfa a mécstartótól jobbra és balra? Ő pedig azt mondta: Ez az a két felkent, akik az egész föld uralkodója előtt szolgálnak”. (Zak 4,2-3.11.14) a Teremtés könyvében olvassuk: „Hénok összesen háromszázhatvanöt esztendeig élt. Az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte”. (Ter 5,23-24) Illésről pedig ezt írja a Biblia: „Miközben így mendegéltek (Illés és Elizeus), s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés fölment a forgószéllel az égbe. Amikor ezt Elizeus látta, kiáltott: Atyám, atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!” (2Kir 2,11-12) Illés próféta Jézus színeváltozásakor Mózessel együtt feljött a pokol tornácáról, hogy Jézussal beszélgessenek jeruzsálemi szenvedéseiről (Lk 9,31). A hegyről lejövet a tanítványok megkérdezték Jézust: Miért mondják a farizeusok és az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie? Ő így felelt nekik: Illés, amikor eljön, először helyreállít mindent”.(Mk 9,11-12) Ezt Malakiás prófétát megerősítve mondja az Úr: „íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja”. (Mal 3,23) János apostol ezt a látomást írja most le nekünk: „Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, akik a föld Ura előtt állnak. Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni. Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az eső jövendölésük napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat, és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják. Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből felszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket. A holttestük annak a nagyvárosnak utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak”. (Jel 11,4-8) Ez a város valóságosan Róma, a korabeli nagy keresztényüldöző. „A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak”.(9-10) a győzelem mámora azonban elszáll, amikor Isten feltámasztja őket, és sokak szeme láttára felemelkednek az égbe.