APOSTOLOK
CSELEKEDETEI
8,14: „Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost”. Az üldözések idején az apostolok egy része is elhagyta Jeruzsálemet, sőt Júdeát is, és elindultak, hogy Jézus missziós parancsát teljesítsék, hirdessék az egész világnak az evangéliumot. Az ottmaradtak pedig két apostoltársukat kérték fel, hogy menjenek el Szamariába. Nem valami ellenőrző körútra indultak, hanem bérmálni. Fülöp ugyanis csak diakonus volt, szentelése nem adott hatalmat a Szentlélek közlésére.
8,15-16: „Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében”. Ez az imádság nyilván könyörgés volt a Szentlélekhez, a bérmálás szentségének akkori formája. A kereszteléskor Fülöp nyilván pontosan teljesítette Jézus parancsát, és az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében tette a megkeresztelteket az Atya gyermekévé, a Fiú testvérévé és a Szentlélek templomává. A mindig mindenütt egész lényegével jelenlévő Szentháromság tehát jelen kezdett lenni a keresztelés következtében egy új, sajátos módon, mert a felsorolt hatásokat gyakorolni kezdték az isteni Személyek. De rájuk és mindenki másra is vonatkozott Jézus akarata, hogy a Szentlelket külön elküldi egészen sajátságos megbízatással, amikor majd a mennyországba érkezik: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem…mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. De én az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről”, (Jn 16,5-8) Mennybemenetele előtt pedig újra megerősíti eme rendelkezését: „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8)
8,17: „Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket”. Most tehát a bérmálás szentségének kiszolgáltatása révén ezeket a hatásokat és sok más kegyelem osztását elkezdte művelni bennük a Szentlélek. Ezt jelenti a kézrátétel, a krizmával való megkenés.
8,18-19: „Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, és azt mondta: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket”. Simon üzletembervolt. Kenyerét mutatványokkal kereste régebben. Megtért ugyan, de a gondolkodása nem alakult át teljesen. Talán segíteni is szeretett volna, de ez a csodálatos, valóságos hatalom elbűvölte. Minden pénzt megért volna neki.
8,20-23: „Péter azonban így szólt hozzá: Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni! Sem részed nincs ebben, sem jussod sincs hozzá, mert a szíved nem igaz Isten előtt. Térj meg tehát ebből a gonoszságodból, s kérd Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen. Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy”. Kemény apostoli átok sújtja ezt az ajánlatot, hiszen a kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Nem lehet megvenni, de még más ellenszolgáltatással sem szerezhető meg. Ajándék, amit Isten annak ad, akinek akar. Senki sem örökölheti, Simon szíve még nem igaz, nem felel meg Isten gondolkodásának. Ebből van kiút, meg lehet térni, bocsánatot nyerhet ez a földhöz ragadt, alantas gondolkodású férfi is, ha a gonosz gondolkodást elhagyja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése