Pünkösdre készülve
Érthető,
hogy Jézus három éves nyilvános működése alatt végzett küldetését az Atya
megdicsőítésének említi: „Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek
az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám, magadnál:
részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ
lett” (Jn 17,4-5) A Fiú dicsősége az volt, hogy isteni születésekor
ajándékba kapta az Atyától a végtelen isteni természetet. Attól a pillanattól
kezdve állandó oda- visszaajándékozás tárgya lett a két Isteni Személy között,
de kétségtelen, hogy az örökség elsődlegesen az Atya ajándéka. Jézus istensége
a földön el volt rejtve embersége mögé, csak a csodáiban ragyogott fel
ismételten. Ezért kéri a Fiú Atyjától, hogy a borzalmas szenvedések után majd
emberi természetén ragyogjon át istensége. Ezt az Atya meg is adja. Isteni
trónjára ülteti megdicsőült emberségét, megmutatja mindenek fölötti hatalmát
például a hét pecsétes könyvtekercs felnyitásában (Jel 4-5), a sátán felett
aratott győzelemsorozatban. (Jel 14-22) Ő az egyetlen ítélőbíró a holtak
felett: „Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli” (Jn 5,22)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése