APOSTOLOK CSELEKEDETEI 37.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI

 
9,7: „A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem”. Saul kísérői fegyveresek lehettek, akik Saul utasítására megkötözve vitték volna Jézus tanítványait a főtanács színe elé. Észlelhették a különleges fényességet, de a benne megjelenő Jézus Krisztust nem látták. A hangot hallották, felfigyelhettek arra, hogy van ott valaki, aki beszél.
9,8: „Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba”. A mennyei erő tehát nemcsak azt éreztette vele, hogy eddig félrevezették, hogy Jézus itt áll előtte élve, tehát feltámadott, hanem azt is megtapasztalta, amit később megfogalmazott, az eleven valóság: „Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére”. (Fil 2,8-11) Megdöbbenve tapasztalta, hogy a látomás közben megvakult. Kézen fogva vezetik be abba a városba, amelyikben meg akarta nézni, kik pártoltak a Názáreti Jézushoz. Vezették azt, aki másokat akart kézi bilincsbe verve bíróság elé állítani. Megtapasztalta, Isten milyen jó pedagógus, nemcsak szóval, hanem tettekkel is szemléletesen nevel.
9,9: „Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit”. Ott volt: talán azt akarja érzékeltetni ez a megjegyzés, hogy a fejbekólintó élmény hatása alatt ált, élt, de mintha az időn és téren kívül lenne. Szigorú böjtöt tartott.
9,10: „Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: Ananiás! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, Uram!” A tanítvány a hetvenkét kisebb tanítványok közül való lehetett, akiket Jézus az apostolok kiválasztása után választott maga mellé. (Lk 10,1) Őket is az evangélium hirdetésére küldte kettesével. Ananiás is vagy hazament Jézus feltámadása után, vagy az üldözések kezdőtével ő is elindult Jézus utolsó parancsát teljesíteni és így került Damaszkuszba. Jézus most neki jelent meg, és szolgálatra szólította.Az ősi jelentkezési formulával válaszol, mint a próféták szoktak.
9,11: „Az Úr így folytatta: Kelj föl, menj el az Egyenes utcába, keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik”. Állj szolgálatba! Konkrét megbízatás, pontos címmel látja el az Úr. Az idegen származási helyét is megmondja, hogy ha érdeklődik az utcán, el tudják igazítani. Imádkozik, vagyis Istennel beszélget.
9,12: „és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi kezét, hogy látását visszanyerje”.  Jézus tehát részletes tájékoztatást nyújt mindkettőjüknek, hogy felkészüljenek a rendkívüli tennivalókra. Saul reményre készülhet, hogy ismét látni fog.  Ananiás pedig megkapja a csodatételre az erőt és a megbízatást.
9,13: „Ananiás azonban azt felelte: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet”. Ananiás tehát több híradásból is pontosan értesült Saul jeruzsálemi acsarkodásairól. Ez a félelem bizony emberi jelenség, és Ananiás is rettegett Saul érkezésétől. Az is emberi jelenség, hogy félünk, hátha a jó Isten nincs kellőképpen tájékozódva.a legfrissebb helyi eseményekről. Ezért adja át az Úrnak  figyelmeztetésül értesüléseit.