Pünkösdre várva 23.

Pünkösdre várva 

Jézus tovább rimánkodik a földön maradó tanitványaiért, hogy egyek legyenek egymással, vele és az Atyával. „Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia. Így beteljesedett az írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban”(Jn 17,12-19) A felnőtt hallgatóimat gyakran figyelmeztetem, hogy ha vitára ösztönzi őket valaki, tegyék fel nekik ezt a három kérdést: Mi a véleményük az egyről? Mi az igaz? Mi a jó? Ha a válaszuk így hangzik: az egy az, ami azonos önmagával,az igaz, azonos a fogalmával,a jó megfelel a céljának. Ha ezt vallják, akkor érdemes leülni és tisztázni a nézetkülönbségeket. Ha nem így gondolják kár az időért. Ha nem így gondoljak, de nyitottak a téma tisztázásara, akkor el kell magyarázni az Atya és a Fiú tanítását. Egy alkalommal egyik nem katolikus barátom saját mesterét idézte perdöntő érvként. Csak annyit válaszoltam: Sem az én sem a te sem az ő véleménye nem perdöntő, hanem csak a kinyilatkoztatott istené. Imádkoznunk kell, hogy ezt megtaláljuk.