APOSTOLOK CSELEKEDETEI 38.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI

 
9,20: „Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia” Pál nem késlekedett, elkezdte serényen új szolgálatát. Eddig üldözte Jézus követőit, mert úgy tanulta mestereitől, hogy a Názáreti Jézus kihallgatása alkalmával Istennek mondta magát, és ezzel káromkodott. Ezért kellett meghalnia, ezért maradt a halál állapotában, és hazug módon hirdetik a tanítványai, hogy feltámadt a halálból. Most meggyőződhetett saját maga arról, hogy Jézus él. Bűnét rögtön szerette volna jóvátenni. Ezért indult hirdetni az igazságot oda, ahol őt ellenkező küldetésben várták. Az elképedés rendkívül nagy volt a zsinagógában. Saul azt állítja, hogy Jézus az Isten Fia? Igen. Nemcsak állítja, de tanúsítja is.
9,21: „Mindazok pedig, akik hallgatták, csodálkoztak és megjegyezték: Nem ez az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívták, és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja őket a főpapokhoz?” Kezdődik a csodálkozás, majd folytatódik a botránkozás a pálfordulás miatt. Pontosan ismerték Saul Jézus-gyűlöletét, az általa buzgón vállalt keresztényüldözést, Damaszkuszba jövetelének célját is. Nem értették a fejleményeket.
9,22: „Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és tanúságot tett Krisztusról”. Saul nem ijedt meg a kérdésektől, esetleges felelősségre vonástól. Már a magatartása változása is nagy zavart okozott a hívő zsidók lelkében, hát még, amikor a Bibliából magából idézett bizonyítékokat Jézus istensége mellett. Ahogyan érvelt, saját eszében is egyre tisztábban állt össze az igazságok koszorúja. Tisztán állt előtte, hogy Jézus Isten küldötte, Ő a Messiás, akit görögül Christos-nak neveztek. Ezzel már erősen érintette hallgatói lelkét, hiszen abban az időben igen nagy volt a Messiás-várás feszültsége. Kovászt rejtett Saul a zsidó lisztbe.
9,23: „Jó néhány nap múlva a zsidók megállapodtak, hogy megölik őt”. Amíg a kegyelem működni kezdett egyesek lelkében, és alakulgatott a megtérésük, Jézus ellenségeiben az ellenérzések erősödtek. Alakult az öreg Simeon próféta jóslata: „Máriának pedig ezt mondta: Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak”. (Lk 2,34) a Máriának jövendölt lelki-tőr itt már fizikai valósággá változott, amikor megállapodtak abban, hogy Sault megölik.
9.24: „De Saul tudomást szerzett ármánykodásukról. Azok még a kapukat is őrizték éjjel-nappal, hogy megöljék őt”. Saulnak nyilván akadtak már jóakarói a zsinagógába járók között, akik értesítették a készülő merényletről. Fontos információ volt, hogy éjjel-nappal őrzik a kapukat, nehogy megszökjék a kiszemelt áldozat.
9,25: „A tanítványok azonban éjjel fogták őt, és kimenekítették a falon át, leeresztve őt egy kosárban”. Ez a manőver ugyan nem volt kockázat-mentes, mert a súrlódó kötél elszakadhatott, a kosár füle is tönkremehetett, észre is vehette valaki. De vállalni kellett a kísérletet a biztos halál ellenében. Lehet, hogy éppen Saulnak jutott eszébe az ötlet, hiszen ő gyerekkora óta tanulmányozta a Szentírást, és a gyerekfantáziát nyilván megragadta Ráháb ötlete, aki a honfoglalásra készülő zsidó sereg két kémét rejtette el a házkutatásra hozzá érkezett jerikói katonák elől, és a várfal mellé épült háza ablakából engedte le vendégeit a mélybe. (vö. Józs 2,15) a damaszkuszi várfal tövéből pedig éjnek idején elmenekült a szír fővárosból Jeruzsálembe vivő úton. Nagyon gyorsan beteljesült Jézusnak Ananiáshoz intézett jövendölése: „Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért”. (ApCsel 9,16)

9,20: „Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia”

Pál nem késlekedett, elkezdte serényen új szolgálatát. Eddig üldözte Jézus követőit, mert úgy tanulta mestereitől, hogy a Názáreti Jézus kihallgatása alkalmával Istennek mondta magát, és ezzel káromkodott. Ezért kellett meghalnia, ezért maradt a halál állapotában, és hazug módon hirdetik a tanítványai, hogy feltámadt a halálból. Most meggyőződhetett saját maga arról, hogy Jézus él. Bűnét rögtön szerette volna jóvátenni. Ezért indult hirdetni az igazságot oda, ahol őt ellenkező küldetésben várták. Az elképedés rendkívül nagy volt a zsinagógában. Saul azt állítja, hogy Jézus az Isten Fia? Igen. Nemcsak állítja, de tanúsítja is.
9,21: „Mindazok pedig, akik hallgatták, csodálkoztak és megjegyezték: Nem ez az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívták, és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja őket a főpapokhoz?” Kezdődik a csodálkozás, majd folytatódik a botránkozás a pálfordulás miatt. Pontosan ismerték Saul Jézus-gyűlöletét, az általa buzgón vállalt keresztényüldözést, Damaszkuszba jövetelének célját is. Nem értették a fejleményeket.