Évközi 23. hét hétfője
A reformációt követő vallásháborúk során valahány
egyházi közösség, mely önmagát Krisztus igaz követőjének tartotta, és erőszakkal
akart saját hitvallására kényszeríteni más keresztényeket, nemcsak félreértette
Krisztus missziós parancsát, hanem egyenesen megtagadta, sőt elárulta saját
Urát és Mesterét. Krisztus nevében, de az ő akarata ellenében, az ő Lelkét
visszautasítva cselekedtek Bethlen és Rákóczi hajdúi Kassán, amikor Márk
kanonokot, valamint István és Menyhért jezsuita szerzeteseket hitük
megtagadására akarták ígérgetéssel és fenyegetéssel rávenni; s ugyanígy
Krisztus nevében, de az ő nevével visszaélve, Lelkét megszomorítva cselekedtek
jó fél évszázaddal később a pozsonyi különbíróság tagjai, akik mintegy 300
protestáns prédikátort és tanítót akartak a katolikus hitre erőszakkal
visszatéríteni. Hogy mennyire nem Krisztus Lelke működött bennük, azt jól
mutatja, hogy mit tettek azután, amikor az ígéret és fenyegetés hatástalan
maradt: amazok gyalázatos módon megkínozták és megölték a katolikus papokat,
emezek pedig szégyenletesen várfogságra és gályarabságra ítélték a protestáns
prédikátorokat.
Nem csupán múltbéli történet ez, mely egyszer s
mindenkorra lezárult, s melyre napjaink ökumenikus törekvései a feledés
jótékony homályát borítják. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindannyian a bukott
Ádám leszármazottai vagyunk, és saját igazunk, akár vallási meggyőződésünk
érvényre juttatása érdekében is sokkal könnyebb az erőszak útját választanunk,
mint vállalni Krisztus gyöngeségben megmutatkozó erejét. Ezért is van
szükségünk az igazak tanúságtételére, akik hitüket szelíd beszéddel és igaz
élettel vallották meg, s amikor ettől el akarták téríteni őket, sem meg nem
hunyászkodtak, sem erőszakhoz nem folyamodtak, hanem Te Deumot énekelve
készültek a kegyetlen kínzásokra és a vértanú halálra.
Urunk Jézus, köszönjük Neked Márk, István és Menyhért
vértanúidat, akiknek volt bátorságuk ellentmondani az erő és hatalom
logikájának, és mind életükkel, mind mártír halálukkal Terólad tettek igaz
tanúságot. Kérünk Téged, hogy az ő példájukra és közbenjárásukra megnyissuk
szívünket kegyelmed előtt, mely legyőzi bennünk a minden Ádám-ivadékra átszármazó
eredeti bűn hatását, s add nekünk Szentlelkedet, akinek ereje nem is annyira a
halálra, mint inkább a több, a teljesebb, az örök életre képesít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése