Évközi 23 hét szerda

Évközi 23 hét szerda
Kol 3,1-11; Lk 6,20-26

„Ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafönt valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve"
„Ha Feltámadtatok Krisztussal" Nézzük a leírt fogalmakat sorjában. Jézus Krisztus valóban a halál fogalmának megfelelően meghalt. Egyedül az ember tud meghalni. A halál ugyanis azt jelenti, hogy a lélek elválik és eltávozik a testből. A lélek nem tud tovább halni, mert szellemi léte van. A testnek van újabb „halála", teljes szétbomlás. A feltámadás a halál ellentéte: az ember lelke visszatér a testébe, egyesül vele, ezáltal a test és az egész ember újra él. Jézus Krisztus valóban meghalt, mert az emberi lelke elhagyta testét. Ezt bizonyítja Jézus egyértelmű felkiáltása: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! E szavakkal kilehelte lelkét". (Lk 23,46) Jézus nagypéntek délutántól húsvétvasárnap hajnalig halott volt. Teste Arimateai József új sírboltjában nyugodott, emberi lelke alászállt a poklokra. Onnan azonban isteni ereje visszahozta a földre. Angyalok kísérték diadalmenetét. A sírban ők szolgáltak Jézusnak. Agyongyötört testéről levették a fejet borító kendőt, majd az egész testet takaró lepedőt, összehajtogatták és fejtől, lábtól elhelyezték. A test rendbetételét már isteni erő végezte. Amikor ez megvalósult, az emberi lélek visszatért bele: Jézus tehát feltámadt, újra élt. A két angyal ott maradt: ők tanúsították a feltámadás tényét a holttestet kereső asszonyoknak. Húsvét napján Jézus több kijelölt tanúnak is megjelent. Igazolta a feltámadást. Negyven nap múlva a tizenegy apostol látta a mennybe menni. Pál apostol később találkozott vele a damaszkuszi úton. Az apostol levelét élő kolosszeieknek írja. Furcsa, hogy mégis feltámadtaknak szólítja őket, sőt: Krisztus széke mellé küldi őket, hogy ott a jót keressék. Itt az apostol már arra utal, hogy Jézus halála nem a mi fizikai halálunkat közömbösítette. Édesanyját kivéve minden embernek meg kell halnia. Az ember erkölcsi halálát oldotta fel Jézus. A kolosszeiek tehát a bűn halálából támadtak fel: „ Hiszen meghaltatok (a bűnnek), és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben" (3-4) Az apostol az erkölcsi haláltól óvja keresztény testvéreit. Azoktól a bűnöktől, amelyek miatt Jézus halála és feltámadása után is lelki halálba lehet sodródni, a testi halál után pedig az örök halálba is eshet a bűnös. Ezért kell az életben arra törekedni, hogy csak olyan tetteket szeressünk és tegyünk meg, amelyek már most is illenek Jézus mennyei trónszékéhez. Építsük az Isten országát, az igazság és szeretet szellemiségét gyakoroljuk. Abba a közösségbe törekedjünk, amelyben nem a test szerinti származás számít, hanem az istengyermekség. Meg kell fontolnunk ezeket, éljünk józanul: a bűnöket jó megbánni, de legjobb eleve elkerülni.