SZŰZ MÁRIA SZÜLETÉSE

Évközi 23.hét hétfő 
SZŰZ MÁRIA SZÜLETÉSE     
Mik 5,1-4a; Róm 8,28-30; Mt 1,1-16 vagy Mt 1,18-23

Nagyon örültem gyerekkoromban, hogy szülőfalum olyan nagyon szereti a Boldogságos Szűz Máriát, Üdvözítőnk Édesanyját hogy öt búcsút is szervez tiszteletére. Ebből hármat csak magunk körében szoktuk megünnepelni, illetőleg nem volt jelentős számú vidéki hívő. Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony a messze környék búcsúja is volt. Mindig a napos-napján tartottuk ezt a két ünnepet. Én akkor még erősen úgy hittem, hogy ezt a két ünnepet az egész világon közel kétezer éve mindenki kitörő örömmel megtartja, nem dolgozik ezeken a napokon, és akinek a falujában más szent tiszteletére van szentelve a templom, azok jönnek hozzánk, Felsősegesdre. Az ünnep előtti délután mi, apróbb-nagyobb ministránsfiúk a messze környék legmagasabb dombjának tetején épült templomunk 48 méter magas tornyának legfelső emeletét szálltuk meg. Onnan minden-felé messze elláttunk. Aztán vártuk, hogy feltűnjék egy-egy búcsús csoport feszülettel és szent zászlókkal a menet elején. Ekkor megragadta három somogyi kis magyar a három harang kötelét ott, ahol a padlóról biztonságosan húzni lehetett. Mindenki kinyitotta a száját, mert a nagyharang ott közvetlen a fejünk felett a búcsúsok köszöntésére akkorát kondult, hogy megrepedt volna tőle a dobhártyánk. De mi húztuk a köteleket nagy-nagy szeretettel szorgalmasan mindhárom harangunk sajátos ütemére. amíg a néhány kilométeres utat a templomajtónkig meg nem tette a processió. Pedig tudtuk már az előző búcsúkról, hogy a több órás harangozás ott zúg majd a fülünkben hosszú-hosszú órákig. Aztán magyar, majd német katonák szállták meg a tornyot némán, nagy látcsövekkel. 1945. március 29-én 21 óra után pár perccel a menekülő németek sorban robbantották le a környék templom-tornyait. A mienk volt az első. Aztán elsőként épült újjá! Az isten nélküli új rezsim pedig „leszoktatta” népünket a búcsújárásról. 1952. szeptember 7-én életemben először és utoljára vettem részt a nagy gyóntatásban éjfél utánig, majd rövid pihenés után hajnali négytől kilenc óráig, amikor a segesdi Szűzanya születésnapját méltó körülmények között a régi módon ünnepelhettük meg. Kilenc órakor indult a nagy körmenet a török kiűzése után épült és Szent László tiszteletére szentelt plébánia-templomból az 1295-ben épített, és a törökök által lerombolt Nagyboldogasszony templom helyére. Ott most a XVIII. századtól egy kicsi kápolnácska áll a Fájdalmas Anya szobrával. Magas rangú katonatiszt kért a Római Szentszéktől teljes búcsúra engedélyt az ősi Magyarok Nagyasszonya búcsúnapjára, augusztus 15-re valamikor a XVIII. században. Akkori testvéreink hite sok csodát érdemelt. Most csak két búcsúnk van, a Nagyboldogasszony ősi és a mára kialakult főbúcsú, a kisasszony-napi. Kérem Uram, gyűjtsd magad mellé népünket, hogy korunk bölcsős áhítata nagyra nőjön abból a talajból, amelyen IV. Béla királyunk Laszkarisz Mária királynéval, szent családjukkal lakva, az ország-mentő áldozat, Szent Margitunk Isten áldásával újjá építették a vad tatárdúlás romjait.