Erdő Péter: Az egyház emberei inkognitóban voltak a Keletinél

Erdő Péter bíboros az Index portálnak adott interjúját közöljük.

Kiragadták mondandója nagyobb összefüggéseiből azt a mondatot, amely akkora vihart kavart, hogy még a brit Guardian is az egyháziak legfelháborítóbb menekültügyi megnyilatkozásai közé sorolta – ezt állítja Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. A főpap szerint az egyház készült ingatlanokkal a menekültek fogadására, és emberei is kivették a részüket a Keletinél a segélyezési munkából, csak nem magamutogató stílusban.

– Nagyon komoly egyházellenes hullámokat keltett a püspöki kari konferencia után elmondott mondata, amelyben azzal magyarázta az egyház menekültügyben tanúsított magatartását, hogy kimerítették volna az embercsempészet tényállását, ha befogadták volna a Keletinél táborozó embereket. A mondat még az angolszász sajtót is megjárta, ahol a legfelháborítóbb egyházi megnyilvánulásnak minősítették. Továbbra is tartja-e ezt az álláspontját?

– Félreértés ne essék, nem az én álláspontom volt. Azon a sajtótájékoztatón, amelyről az RTL Klub tudósított, nagyobb összefüggéseiben arról volt szó, hogy sok jogi akadálya van a menekültekkel való munkának. De arról is volt szó, hogy a jogi helyzet bizonytalansága ellenére a püspöki kar két ingatlant már kijelölt, és amennyiben lehetőség nyílik a fogadásukra, akkor mi is igyekszünk kivenni a részünket. Voltak olyan barátok, ismerősök, akik személyesen felajánlották a házukat. Én magam jártam közben egy húsz lakásos háznak az ügyében. A Budapest környéki tulajdonos kifejezetten a menekültek rendelkezésére kívánta bocsátani.

– Ha ennyi szálláshely volt, akkor miért nem fogadták be végül a pályaudvaron zsúfolódó emberek egy részét?

– Mert a helyzet nem ilyen egyszerű. Számos adminisztratív problémával kellett szembenéznünk, amelyek nem tették lehetővé, hogy az épületeket azonnal használni lehessen. Ezek idővel persze megoldódnak, de a sajtótájékoztatón erre, a tevékenységünk jog környezetére tettem egy utalást. Az az egy mondat, így ki lett ragadva az összefüggéseiből.

– Akkor helyezzük vissza az összefüggéseibe!

– Összefüggéseiben arról van szó, hogy az egyház nagyon sokrétű tevékenységet folytat a menekültek érdekében. A tevékenységek között van az élelmiszer-segélyezés, az egészségügyi, sőt a kiskorúaknál a pszichológiai segítségnyújtás, sok mindent ajánlunk. Technikai eszközöket ajánlottunk fel a Karitászon keresztül a kiskorúakkal foglalkozó egészségi szervezeteknek.

Ezenkívül ott vagyunk a különféle szervezetek révén nemcsak Budapesten, hanem az ország több pontján is. A Máltai Szeretetszolgálat Nyugat-Magyarországon már hosszabb ideje segíti a menekülteket. De az egyházban van egy stratégiai gondolkodás a tartósabban az ország területén letelepedő menekültek esetleges ellátásáról. A nyugat-európai egyházak ezt a feladatot már most is ellátják, de nálunk egyelőre az a fő tendencia, hogy a menekültek tovább akarnak menni.

– A hétvégén kiderült, hogy a pannonhalmi apátság mégis megnyitotta a kapuit a határ felé igyekvő menekültek előtt, pedig azóta nem változott a jogi helyzet.

– Ez is a mi egyházunk hiteles akciója. Mindenki keresi a módját, hogy a legjobban segítsen.

– A menekültkrízis szimbolikus központja hetek óta egyértelműen a Keleti Pályaudvar előtti aluljáró, ahol százak, ezrek élnek a földre terített takarókon. Az ott kialakult körülményeket látva beindult a budapesti civil szféra újraszerveződése, magánszemélyek és szervezetek osztottak élelmet, vittek nap mint nap adományokat. Az ott dolgozó civileknek, majd a médiának az tűnt fel, hogy nem látni az egyház fellépését és a szervezetei tevékenységét.

– Nem a magamutogatás a Karitász stílusa. Másrészt a jelvényében egy kereszt is benne van. Voltak olyan élelmiszerosztások, ahol a kereszt miatt elutasították az adományt. Több oka is van tehát, hogy miért nem kibontott zászlóval megyünk az ilyen akciókra.

– Ezzel azt mondja, hogy az egyház emberei lényegében inkognitóban voltak a Keletinél?

– Igen, és nem csupán a Karitász, hanem más szervezetek emberi is kint voltak. Tudomásom szerint a Szent Egyed Közösség sem tűzött ki semmilyen zászlót, de a tagjai mentek és segítettek.

A Máltai Szeretetszolgálat pedig hetek óta folyamatosan orvosi segítséget visz a pályaudvarhoz, ők egyáltalán nem inkognitóban voltak. A krisztusi szeretetparancs az, ami minket motivál, és ez az, amit mindig az első helyre teszünk. Számos társadalmi probléma, számos globális probléma van, amelyeket egymagunkban nem tudunk megoldani, de a szeretet parancsa a bajba jutottak iránt akkor is kötelez. A regisztráltakkal és nem regisztrált menekültekkel kapcsolatban egyaránt.

A kormányzati kommunikáció határozott különbséget tesz menekült és menekült között. A háborús országok polgárai, ha tudják bizonyítani, hogy onnan érkeztek, talán beléphetnek, az úgynevezett gazdasági bevándorlók, akik „csak” jobb életet keresnek, viszont nem.

Nem az egyház adja a tartózkodási engedélyt. Ez egy világi jogi kérdés, mi azonban nem azt kérdezzük, hogy ki miért jött ide, hanem azt, hogy mire van szüksége, és mi az amit elfogad tőlünk.

– Ferenc pápa gyakran nyilatkozik meg a migrációs kérdésekkel kapcsolatban. Egyik legutóbbi interjújában azt mondta, hogy a nagylelkűségnek kell vezetnie a menekültekkel kapcsolatos tetteinket. A magyar kormányzat viszont éppen nem a nagylelkű viselkedést propagálja, hanem félelmet, gyanakvást kelt velük szemben, és igyekszik minél könnyebben büntethető páriákkal degradálni őket. A magyar katolikus egyház mit kezd ezzel az iránymutatással?

– Egyáltalán nem reális felvetés, hogy a menekültek elveszik a magyarok munkáját. Itt egyáltalán nem ilyen jelenlétről van szó. Azt hiszem nagyon sok magyar ember, akinek el kellett hagyni az országot, találkozott befogadó jóindulattal, segítőkészséggel, amit máig nem felejtett el, és találkozott elutasítással is.

Az egyház dolga, hogy befogadóan, emberségesen közelítsen mindenkihez. Ebbe természetesen beletartozhatnak azok is, akik a jobb, nyugodtabb megélhetés lehetőségét keresik. Az európai katolikus egyházak álláspontja és módszertana ebben a kérdésben egységes. Mi az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában össze tudjuk hasonlítani a különböző országok munkamódszereit. Azt látjuk, hogy intézményesen rákészülnek a befogadásra, a bevándorlók segítésre nyelvtanfolyamokkal, szállás biztosításával, vagy ha mód van rá, munkalehetőségek biztosításával.

– A magyar egyházat hogyan jellemezné a nemzetközi összehasonlításban?

– Azt gondolom, hogy nálunk sűrűn változnak a feladatok. Nekünk most kell készülnünk olyan természetű tevékenységre, amelyeket a nyugat-európai országokban már nagy tapasztalattal végeznek. A pillanatnyi segítségnyújtásból is igyekszünk kivenni a részünket, - lehet, hogy mások jobban teszik ezt, - de nekünk továbbmenve előre is gondolkodnunk kell. A jezsuiták pénteken adtak ki egy tervezetet, amely a menekültügy hosszú távú kezelésére tesz javaslatot. Ebben például ők is hivatkoznak a nemzetközi tapasztalatokra.

– Korábban elterjedt az a magyarázat is a Keletivel kapcsolatban, hogy az egyházak azért maradtak távol, vagy azért nem indítottak nagyobb szabású akciókat, mert a kormány nem bátorította őket a részvételre.

– Nem tudom, erről én nem hallottam. Lehet, hogy az állam is bizonytalan volt. Az biztos, hogy a Karitász korábban írásban is megkereste a kormányzatot, és érdeklődött, hogy hol tud segíteni. Erre nem érkezett válasz. A Karitász egyébként nagyon keveset költ önreklámra, pedig közben nagy volumenű akciókat hajtott végre Kárpátalja és Ukrajna segélyezésében, valamint az iskolakezdési támogatások megszervezésében. De párhuzamosan viszi végig a teljes éves segélyezési programját is.