Évközi 23. vasárnap

Évközi 23. vasárnap
Iz 35,4-7a; Jak 2,1-5; Mk 7,30-37

„Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Íme eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen” Izajás próféta elsődlegesen Júdában, Jeruzsálemben szolgálta Istent. Ő a Krisztus születése előtt a VIII. században élt. Abban az időben az északi zsidó ország lakosai, Jákob tíz fiának törzsei már mind bálványimádók voltak, művelve azt, ami a legutálatosabb az Úr szemében. A végtelen nagy Istent felcserélik fa-, vas- és kődarabok istenítésével. Ezzel igen súlyosan megsértik az igaz Istent, és porba alázzák az emberi észt és ennek tárgyát, az igazságot. Megsértették az emberszerető Istent és embertársaikat is, mert túlzott adószedésükkel kirabolták és rabszolgává aljasították felebarátaikat. Izajás saját királyának, a júda-beli Ácháznak jövendöli meg Izrael állam közeli elpusztulását (722), majd a déli ország, Júda pusztulását. De elmondja azt is vigasztalásul a hetedik fejezetében, hogy eljön a Messiás, akit egy választott szűz szül majd a világra. Ő szabadítja ki Isten ószövetségi népét a sátán csatlósai: Ninive, Babilon és Perzsia-Média kezéből. Az Isten küldte szabadító Isten Fia lesz, aki megtestesülten, emberi alakban jön a földre, tanítja az isteni igazságot. Istenemberként járja a zsidók országát, de csodáival igazolja, hogy ő személy szerint Isten. Azt is elmondja róla jó nyolcszáz évvel korábban, hogy milyen csodákat művel: „Akkor megnyílik a vakok szeme, a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve örvendezve ujjong” (Iz 35,5-6a; Mk 7,32-37) A hozzá csatlakozóknak majd másfajta jelet ad: A megkeresztelése nemcsak a bűnbánat jele. A keresztsége szentség lesz: „A keresztség az első és legfontosabb szentség, amely Isten gyermekévé, Jézus testvérévé, a Szentlélek templomává és a mennyország örökösévé teszi az embert“. Ennek vizét a hitetlenség pusztájából fakasztja az Úr. A próféta nagyon színesen jellemzi a messiási időket. Mintha előre látta volna a mi modern korunkat, az elszikesedő termőföldeket, a sivatagosodás rémisztő jeleit. Mindez a bűnök büntetése is lehet. Fogy az ivóvíz az egész földön, kontinensek szenvednek egészséges ivóvíz híján. A gazdagabb államok sorra vásárolják föl a vízben bővelkedő országok földjeit, készleteit, de bajt okoz a rosszul képzett gazdászok nemtörődömsége is. A természetes tápanyag jó a termőföldnek, mesterséges trágyázás csak pótkellék lehet. Az istentagadás, bálványimádás és a keresztény szeretetfelfogás kiiktatása együttesen tönkretenné a jövő generációk életlehetőségeit.Térjünk vissza Istenhez, az igazsághoz, az önzetlen szeretethez. Milyen fontos János apostol jövendöléseinek záradéka: „Bizony, hamarosan eljövök. Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!”(Jel 22,20)