Évközi 24 hét szombat

Évközi 24 hét szombat
Tim 6,13-16, Lk 8,4-1

„Tartsd meg a parancsot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig"Ha csak a mai napra előírt szakaszt olvassuk az 1Tim-ből, nehéz megérteni, melyik parancsot kell megtartania Timóteusnak. Az előző részletben azonban ott áll nyíltan: „Te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól, igazságra, hitre, vallásosságra, szeretetre béketűrésre, szelídségre törekedj." (1Tim 6,11) Az apostol kifejtette korábban, hogy Isten akarata a becsületes munka, amilyet Jézus maga is nagy odaadással végzett harminc éves koráig. Aki ettől viszolyog, a munkát kerüli, nem érdemli meg a mindennapi kenyeret. A munkakerülők ennél nagyobb vétekbe is esnek: kelepcébe kerülnek, dologtalanul lebzselnek, veszekednek, s mivel enni csak akarnak, a könnyű pénzszerzéshez folyamodnak. Attól kezdve nincs megállás a züllés lejtőjén.„De te, harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást." (12). A papszentelés ősi szertartásában ott szerepelt a hajóban utazók közös felelőssége: az utasoké és személyzeté egyaránt. A kapitányé a legnagyobb gond, neki kell felelnie a rendért, s ha netán viharba kerül, majd süllyedni kezd a hajó, ő nem menekülhet hanyatt-homlok, legfeljebb utolsóként. „Megparancsolom neked Isten előtt, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett ugyanarról az igaz hitvallásról, tartsd meg a parancsot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelég, amelyet meg fog mutatni annak idején a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya, az urak Ura, aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem látott és nm láthat, akinek dicsőség és örök hatalom. Ámen." (13-16) Aki tehát itt a földön becsülettel végezte munkáját, ellátta övéit minden szükségessel, az számíthat arra, hogy halála után abba a gyönyörű világba került, ahol az Atya lakik. A földön a rendkívüli fényesség elvakítja az emberi szemet. Isten országában ez a fényesség lesz a természetes. Ez nem a naptól, holdtól, csillagoktól származik, hanem magából az isteni természetből ered. Erről szól a Jelenések könyve (vö. 21,23-24), ezt mutatta Isten ládája felett nappali ragyogást árasztva az ablaktalan. Szentek Szentjében Isten dicsőségének tündöklése. Az Ószövetség idején többen is szerették volna látni Isten arcát, vagyis szemmel látni olyannak, amilyen ő a valóságban. Isten itt a földön nem mutatta meg önmagát színről­ színre, mert a földi ember szeme, természete még nem vette fel az istenlátás képességét. Odaát, a célba érve jut majd nekünk, Istenért dolgozó és szenvedő gyermekeinek.