Az Istent megdicsőítő híres emberek sorában Sirák fia Mózes után
bátyjáról, Áronról ír jóval bővebb dicséretet
.„Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzséből. Örök szövetséget kötött vele, s neki adta népe körében a papságot. Pompás öltözékkel boldoggá tette, a dicsőség köntösét adta rá. Teljes díszbe öltöztette, fényes ruhákat adott neki ékességül: nadrágot, palástot és efodot, amit körös-körül gránátalmák szegnek, és sok csengő díszít, hogy csengjenek, amikor ide-oda lép, s hangjukat a templomban hallani lehessen emlékeztetőül népe fiainak. Szent ruhát aranyból, viola bíborból, és piros bíborból művészi hímzéssel, pajzsot a mellére az ítélkezéshez, urimot és tummimot, karmazsin szövetből készült drága munkát, drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kőmetsző munkáját; emlékeztetőül Izrael törzsei számára,arany diadémot fejkötő szalagján, melybe belevésték a „Szent” feliratot, csodálatos pompa és nagyszerű munka, csupa gyönyörűség a szemnek ez a dísz. Előtte sohasem létezett ilyesmi, illetéktelenek nem is viselhetik, csak az ő fiai és azok utódai mindörökké. Az áldozatai egészen elégtek, naponta két ízben, Mózes iktatta be a hivatalába, ő kente föl megszentelt olajial. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet. Őt szemelte ki az összes élő közül, hogy bemutassa az Úr áldozatát: az illat- és az emlékáldozatot, s kiengesztelődést szerezzen a népnek. A parancsait is őrá bízta, valamint a törvény előírásait: tanítsa Jákobot bizonyságaira, s fejtse ki a törvényt Izrael népének. Amikor az avatatlanok fellázadtak, s féltékenyek voltak rá a pusztában, azok, akik Datannal és Abirammal tartottak, Korach bandája tajtékzó dühvel, az Úr látta és haragra gerjedt, s kiirtotta őket izzó haragjában, csodát tett általa, s tűzvésszel mind elpusztította őket. Még azzal is emelte Áron tekintélyét, hogy átengedte neki saját örökrészét: neki juttatta a termés első részét előbb neki rendelt bőséges kenyeret. Ehettek az Úrnak áldozataiból, neki adta és utódainak. De a nép földjéből nem részesedhetett, nem volt örökrésze a nép fiai közt: maga az Úr az ő része s öröksége” (Sir 45,18-22) „Harmadiknak Pinkhász kapott méltóságot, Eleazár fia, mivel buzgólkodott neki és nemzetségének az Úr félelmében, szilárd maradt, amikor fellázadt a nép, nemes lelkülettel, s engesztelést kapott méltóságot, Eleazár fia, mivel buzgólkodott az Úr élelmében, szilárd maradt, amikor fellázadt a nép, nemes lelkülettel, s engesztelést szerzett Izrael népének. Ezért a béke szövetségét kötötte vele, s a szentély és a nép vezérévé tette: neki és nemzetségének adta tulajdonul a főpapi tisztséget egyszer s mindenkorra. Dáviddal is állt már fenn ilyen szövetség, Izáj fiával, Júda törzsökéből, hogy a trónt az apa után az egyik fiú örökölje. De Áron öröksége rászáll minden utódjára. Adjon Isten békességet a szívetekbe, hogy igazságosan ítélkezzetek népe fölött, az ősök erényei el ne enyésszenek, s szálljon át utódaikra hírnevük!” (Sir 45,23-26)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése