Sirák Fiának Könyve 91.

A Nap dicséretével kezdi a Teremtő magasztalását

 
Sirák fia életében is magasan fejlett volt a csillagászat és sok más tudományágat megelőzött. Lehetne most mosolyogni a naprendszerünkről vallott ismeretek kezdetlegességén, de a többi tudomány, a matematika, fizika is kezdetlegesnek tűnhet a mai mércével mérve. Amikor robbanás szerűen fejlődtek az eszközök, tágultak a szűk korlátok, akkor döbbenten figyelték az összefüggéseket. A XIII. században Assisi Szent Ferenc ámult el az igazságon: Napunk a mérhetetlen csillagvilágban a teremtő Isten képe. Ha távoli óriásokhoz mérjük, eltörpül, mint a mérhetetlen csillagvilág mellett naprendszerünk. A kis művészi kép is lehet tökéletes, a maga nemében érték, és nem kell elbújnia a nagy alkotások mögött. Assisi Szentje így fogalmaz: „Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás és minden áldás. Mindez egyedül téged illet, Fölség, és nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. Áldott vagy, Urunk és minden alkotásod: Legfőképpen urunk-bátyánk: a Nap, aki a nappalt adja és aki földeríti a Te világosságod. És szép ő, és sugárzó, nagy ragyogással ékes: a Te képed, FÖLSÉGES!” Sirák fia így fogalmaz:„Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn a égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: Mily csodálatosak a Magasságbeli művei! Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását” (Sir 43,1-5) „És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világlik az ég boltozatján”. (6-8) „Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szent szavára áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken” (9-10) „Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki” (11-12) Az égboltról Szent Ferenc tekintete most a földre száll és vele együtt odanézünk mi is:

Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!

Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.

Áldjon, Uram, tégedet Víz hugunk,
oly nagyon hasznos ő,
oly drága, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
füveket és színes virágokat.

Áldjon, Uram téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, akik magukat megadták
te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
és nagy alázatosan szolgáljátok.
(Naphimnusz, Sík Sándor fordítása)