Amikor Saul király elvesztette a Magasságbeli bizalmát, az Úr megvonta
tőle kegyét.
Nem hallgatta meg könyörgését, amikor szinte lélekben összeroppanva próbálta azt az Úrtól visszakapni. Hiába könyörgött bocsánatért, amit még az élete utolsó napjaiban járó Sámuel próféta is pártfogolt, Isten Sámuelnek azt felelte: „Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt. Hogy mehetnék – felelte Sámuel, - hiszen ha Saul hírét veszi, megöl. Az Úr azonban azt mondta: Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek. Sámuel megtette, amit az Úr mondott neki”.(1Sám 16,1-4a) Meghívta az áldozatra Izájt és fiait, meg a város véneit. Minden meghívottat megszentelt, aztán hívta Izáj elsőszülött fiát. Szép szál legény volt, megnyerte Sámuel tetszését. Ezt ki is bökte azonnal: Nos, itt áll kegyeltje az Úr előtt. Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet. Aztán még hat fiút küldetett el az Úr. Sámuel így szólt Izájhoz: Ezeket nem választotta ki az Úr. Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: Mind itt vannak a fiaid? A legkisebb nincs itt. A nyájat őrzi. Sámuel erre meghagyta Izájnak: Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az áldozati lakomához, amíg itt nincs. Izáj elküldött érte: Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű’. Az Úr így szólt: Rajta, kend föl, mert ő az! Erre fogta az olajos szarut, és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke, Sámuel meg útra kelt, és elment (haza), Rámába” (6-13)„Amint a hájat kiszedik az áldozathoz, úgy választotta ki (az Úr) Dávidot Izrael népéből. Az oroszlánt kinevette, mint egy kis kost, s mintha bárány volna, kacagott a medvén. Egész ifjan győzött az óriás ellen, és a gyalázatot lemosta népéről, amikor megforgatta kezében parittyáját, és legyőzte a gőgös Góliátot, A magasságbeli Úrhoz folyamodott, és ő erőt adott jobbjába, hogy legyőzhesse a harcedzett férfit, és így Izrael szarvát fölemelje. Ezért lett híre, hogy legyőzött tízezret, s az Úr dicsőítő énekében magasztalták, s így fejét diadémmal koronázták. Győzött körös-körül az ellenség felett, megsemmisítette a filiszteusokat, s mind a mai napig letörte szarvukat. Minden tette után magasztaló szókkal dicséretet zengett a szent Magasságbelinek. Egész szívvel dalolt, és kimutatta, hogy szereti Teremtőjét. Hárfákat tett az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette. Pompával ülte meg az ünnepeket, ragyogó fényt adott minden ünnepségnek. Amikor szent nevének dicséretét zengte, már virradat előtt visszhangzott a szentély. Meg is bocsátotta bűnét az Úr, és felmagasztalta szarvát mindenkorra. Szövetséget kötött vele a királyságra, s Jeruzsálem fölé állította trónját” (Sir 47,2-11) „Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van. Nátán így felelt Dávidnak: Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van. De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. (1Krón 17,1-4) Az Úr házat épít neked,(10c) Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz (13a) Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre (14 „Ne félj, Mária! Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és országának nem lesz vége”(Lk 1,31-33) „Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint”(30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése