Szent Ferenc Atyánk stigmatizációjának ünnpe

Szent Ferenc Atyánk stigmatizációjának ünnpe
„Jézus jegyeit viselem testemen.”

 
Francesco, mint a többi Assisibeli fiatalember, hírnévre vágyott. Fiatalon szeret az ember nagyobbnak látszani, ezért sok mindenre hajlandó. Ő is fegyvert öltött, hadba vonult. Oda, ahol mások testén ejtenek sebet, ha lehet, halálosat, mert ettől várható a győzelem, a diadal.A harcban Francesco sebesült meg. Fogságba esett. Megtalálták, sokáig betegeskedett. Teste nyomorából a lelke gyógyult. Töprengett az élet értelmén. És nem lett többet katona, nem ment sebeket osztani. Felfedezte a megsebzett, keresztre feszített Jézus Krisztust. Új életet kezdett Jézus mellett. Ezután már önmagát alázta meg, és lett érdemes arra, hogy Jézus őt felmagasztalja.Halála előtt két évvel Verna hegyén végezte őszi negyvennapos lelkigyakorlatát. Szent Mihály ünnepére készült ezzel. Naplementekor a barlang előtt dicsérte hangos szóval a Teremtőt, amikor csodálatos fényesség nyomta el a napvilágot, és a fényből kibontakozott a keresztre feszített Krisztus alakja, amint szeráfszárnyakon repülve közeledett feléje. Az öt szent sebhelyből öt fénysugár tört elő és átplántálta a krisztusi sebhelyeket a negyvenhét éves korára imában, munkában, böjtben elnyűtt testbe. Francesco véglegesen Krisztus mása lett.Sokan osztják a sebeket veszekedésben, durva vádakban a lelkeket rontva. Sokan testet is ölnek: Háború, rablás, gyilkosság. Egész nemzeteket sebesítenek: a mienket is. Sorakozzunk Francesco mellé: ima, munka, böjt, Krisztuskövetés által. Ferenc sebei 800 év óta világítanak. Ha követjük, kis átfordítással elmondhatjuk majd mi is: ”Ezek után senki ne okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen.”