Évközi 32. hét kedd
„Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert,
és saját hasonlatosságára és képére alkotta”
Amikor ezt a szentírási könyvet írták, az akkori népek felfogása erősen eltért a halál megítélése terén. A zsidók jól ismerték Mózes könyveit. A Teremtés könyvében Isten Mózesnek megmutatta a teremtés különféle módozatait. A teremtett világ minden létformája szétesésre, elmúlásra, tehát halálra van ítélve a szellemvilágon kívül. A testből és lélekből álló emberrel kivételt tett Isten. Felmentette a szétesés törvénye alól: nem kellett volna Isten első üdvösségterve szerint elválnia a léleknek a testétől, mert Istentől kapott kiváltság alapján ettől mentes volt. Az anyagi test a szellemi lélekkel együtt halál nélkül ment volna át az örök boldogságba. Honnan van tehát akkor a halál? „A halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, kik az ő oldalán vannak”. (24) (Ter 2,17) a kinyilatkoztatásból a zsidók azt is tudták, hogy az ember lelke nem pusztul el a halállal, hanem a pokol tornácára jut, ha földi életében Isten irgalmát elnyerte azzal, hogy hitt a Megváltóban, akit majd elküld az Úr a történelem későbbi szakaszában, asszonytól születik, széttiporja a sátán fejét (hatalmát) (Ter 3,15). Ehhez a hithez szükséges volt még az igazság és a szeretet szolgálata. Ha ez megvolt élete folyamán, akkor meg kellett ugyan halnia, testének el kellett pusztulnia átmenetileg a föltámadásig, de „az igazak lelkei Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, s ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes”. (3,1-4) Isten kezében van az elhunyt igazak lelke, nem adta át a sátánnak, hanem a pokol területén, de a kínok helyétől távol él a megváltás beteljesüléséig. Az Ószövetség gyermekei azt is tudták, hogy a testük fel fog támadni egykor, egyesül majd a lelkükkel. Az igazak reménnyel vannak tele, hogy amint a földön úgy voltak teljes emberek, hogy együtt volt a test és lélek, tökéletesen összedolgoztak, és az a remény élteti haláluk után is őket, hogy ugyanígy lesz majd a feltámadás után is. Jézus maga erősíti meg ezt a biztos tudást, amikor a szaddúceusokkal vitatkozott a feltámadásról: „hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él”. (Lk 20,37-38) vagyis: Ábrahám, Izsák és Jákob is azért lesz élő ember, mert akkor már együtt lesz a lelkük a testükkel, mert már feltámadtak. A szentíró tehát megnyugtat bennünket, hogy a magukat csalhatatlannak vélő gonoszok igyekeznek megingatni az igazakat, amikor magukat mindenhez értő, sőt szakértő lényeknek mutogatják. Istennel szemben senkinek nincs igaza. Mi az isteni kinyilatkoztatásból tudjuk, amit tanítunk. Micsoda nagy elégtétel nekünk, most élőknek, hogy utóbbi időkben elhallgattak a szürkeállománnyal dicsekvő istentagadók, a hazugokkal meg törődnünk sem szabad. Nincs bennük igazság.
Amikor ezt a szentírási könyvet írták, az akkori népek felfogása erősen eltért a halál megítélése terén. A zsidók jól ismerték Mózes könyveit. A Teremtés könyvében Isten Mózesnek megmutatta a teremtés különféle módozatait. A teremtett világ minden létformája szétesésre, elmúlásra, tehát halálra van ítélve a szellemvilágon kívül. A testből és lélekből álló emberrel kivételt tett Isten. Felmentette a szétesés törvénye alól: nem kellett volna Isten első üdvösségterve szerint elválnia a léleknek a testétől, mert Istentől kapott kiváltság alapján ettől mentes volt. Az anyagi test a szellemi lélekkel együtt halál nélkül ment volna át az örök boldogságba. Honnan van tehát akkor a halál? „A halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, kik az ő oldalán vannak”. (24) (Ter 2,17) a kinyilatkoztatásból a zsidók azt is tudták, hogy az ember lelke nem pusztul el a halállal, hanem a pokol tornácára jut, ha földi életében Isten irgalmát elnyerte azzal, hogy hitt a Megváltóban, akit majd elküld az Úr a történelem későbbi szakaszában, asszonytól születik, széttiporja a sátán fejét (hatalmát) (Ter 3,15). Ehhez a hithez szükséges volt még az igazság és a szeretet szolgálata. Ha ez megvolt élete folyamán, akkor meg kellett ugyan halnia, testének el kellett pusztulnia átmenetileg a föltámadásig, de „az igazak lelkei Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, s ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes”. (3,1-4) Isten kezében van az elhunyt igazak lelke, nem adta át a sátánnak, hanem a pokol területén, de a kínok helyétől távol él a megváltás beteljesüléséig. Az Ószövetség gyermekei azt is tudták, hogy a testük fel fog támadni egykor, egyesül majd a lelkükkel. Az igazak reménnyel vannak tele, hogy amint a földön úgy voltak teljes emberek, hogy együtt volt a test és lélek, tökéletesen összedolgoztak, és az a remény élteti haláluk után is őket, hogy ugyanígy lesz majd a feltámadás után is. Jézus maga erősíti meg ezt a biztos tudást, amikor a szaddúceusokkal vitatkozott a feltámadásról: „hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él”. (Lk 20,37-38) vagyis: Ábrahám, Izsák és Jákob is azért lesz élő ember, mert akkor már együtt lesz a lelkük a testükkel, mert már feltámadtak. A szentíró tehát megnyugtat bennünket, hogy a magukat csalhatatlannak vélő gonoszok igyekeznek megingatni az igazakat, amikor magukat mindenhez értő, sőt szakértő lényeknek mutogatják. Istennel szemben senkinek nincs igaza. Mi az isteni kinyilatkoztatásból tudjuk, amit tanítunk. Micsoda nagy elégtétel nekünk, most élőknek, hogy utóbbi időkben elhallgattak a szürkeállománnyal dicsekvő istentagadók, a hazugokkal meg törődnünk sem szabad. Nincs bennük igazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése