A Krisztusban történt felszabadulás nem azonos a szabadossággal, hiszen
Jézus nem felbontani, hanem teljesíteni, tökéletesíteni jött a törvényt
Miben áll a tökéletesítés? A földiektől elszakadni tudó, és teljesen Istenre hagyatkozó lelkületben, amelyről a Hegyi beszédben hallunk. Az önmaga földi vagy akár túlvilági boldogulását kereső ember helyett mindentől független, és ezért mindenre kész embereket akar létrehozni a krisztusi törvény. Ez a lelkület eredményezi, hogy a kegyelemre építő ember nem a lelke üdvéért való kicsinyes szorgoskodásból, hanem Krisztus mintájára és Vele egyesülve az Atya iránti és felebarátai iránti szeretetből, valamint megváltottsága miatt érzett hálából keres és tesz meg mindent, amit Isten tőle kíván. Többé nem a személytelen törvényhalmaz uralkodik az emberen, hanem Krisztus szeretetéből táplálkozó személyes önátadásunk(Gal 5,18)A szabadság,megszabadulás,megváltottság nemcsak valamitől való megszabadulást jelent, hanem felszabadulást jelent, szabad utat a magasabbrendű élet elnyerésére. Ez vonatkozik a halálra és szenvedésre is, hiszen ezeknél is a szabadság diadalmaskodott, amikor értelmet nyertek, és az örök dicsőség megszerzésének eszközeivé váltak (1Pt 4,13; 2Kor 12,9)
Miben áll a tökéletesítés? A földiektől elszakadni tudó, és teljesen Istenre hagyatkozó lelkületben, amelyről a Hegyi beszédben hallunk. Az önmaga földi vagy akár túlvilági boldogulását kereső ember helyett mindentől független, és ezért mindenre kész embereket akar létrehozni a krisztusi törvény. Ez a lelkület eredményezi, hogy a kegyelemre építő ember nem a lelke üdvéért való kicsinyes szorgoskodásból, hanem Krisztus mintájára és Vele egyesülve az Atya iránti és felebarátai iránti szeretetből, valamint megváltottsága miatt érzett hálából keres és tesz meg mindent, amit Isten tőle kíván. Többé nem a személytelen törvényhalmaz uralkodik az emberen, hanem Krisztus szeretetéből táplálkozó személyes önátadásunk(Gal 5,18)A szabadság,megszabadulás,megváltottság nemcsak valamitől való megszabadulást jelent, hanem felszabadulást jelent, szabad utat a magasabbrendű élet elnyerésére. Ez vonatkozik a halálra és szenvedésre is, hiszen ezeknél is a szabadság diadalmaskodott, amikor értelmet nyertek, és az örök dicsőség megszerzésének eszközeivé váltak (1Pt 4,13; 2Kor 12,9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése