Toursi Szent Márton

Toursi Szent Márton

Az első keresztény évezred első évszázadaiban a Dunántúl Pannonia néven a Római Birodalom egyik provinciája volt. A Rómából kiinduló és az egész birodalmat behálózó, kövekkel kirakott hadi utak mentén 40-50 km távolságra katonai telepeket, pihenőhelyeket, helyőrségeket építettek a jól képzett mérnökök. A gyalogos csapatoknak ekkora távolságot kellett megtenniük egy nap alatt. Ilyen római helyőrség volt a Dunántúl nyugati vidékén Alsólendva-Salla (Zalalövő),Savaria (Szombathely). Ebben az utóbbi helyőrségben teljesített hosszabb ideig katonai szolgálatot az a római tiszt, akinek 316 körül született egy kisfia. Mivel az apa ízig-vérig katona volt, csecsemőjét a hadistenről, Mars-ról Martinus-nak nevezte el. Később, tizenöt éves korában be is vonultatta fiát, nehogy jámbor természete más pályára vonja. Lehet, hogy megsejtette benne a jövendő keresztényt, sőt szerzetest, püspököt? Márton születése előtt négy évvel mondott le Diocletianus császár. Nyugat-európai mellék császárának (Caesar) a fia, Constantinus hatalmas harcban legyőzve trónkövetelő ellenfelét, átvette az egész birodalom kormányzását, majd a következő évben, 313-ban kiadott császári rendeletével megszüntette a kétszázötven-éves keresztényüldözést, és teljes szabadságot adott a keresztény Egyháznak. Az apa fiát pogány katonának szánta. Mivel Márton beiratkozott a keresztény hitet tanulók közé, apja sürgősen Galliába helyeztette át. Egyik hideg este egyedül lovagolt be állomáshelyére. A kapuban rongyos koldus nyújtotta kezét a jól öltözött ifjú vitéz felé némi kis alamizsna reményében. Mártonnak nem volt semmi értéke, amit a koldusnak nyújtani tudott volna, hirtelen lekanyarította válláról palást szerű katonaköpenyét, majd kirántva a hüvelyéből kardját, egyetlen lendülettel kettévágta a meleg ruhadarabot Aztán belovagolt a kaszárnyába. Éjjel álmában különös látomása volt. Megnyílt fölötte az ég, és Jézus tűnt fel egy sereg angyallal, vállán Márton fél-köpenyével. Az Úr boldogan mutatta, hogy ez a fiatal katona adta neki a fele köpenyét, pedig még csak hit tanuló. Márton nem akart életet csonkítani, főleg nem kioltani. Megvádolták azzal, hogy gyáva. Erre nyíltan kihirdette, hogy a soron következő ütközet előtt egyedül kimegy a két csapat közé akár fegyvertelenül is. Nem akar halált osztani, mert az élő Isten tisztelője. Ezek után leszerelték. A galileai Ligugé város közelében szerzetesházat alapított, ahol egy ideig élt. Majd pappá, később Tours város püspökévé szentelték. Szentként élt, úgy is halt meg. 1777-ben a Szombathelyi Egyházmegye az alapításakor nem kaphatott volna nála remekebb védőszentet.