Szent
Bereck püspök
[november 13.]
Bereck (Brictius) Szent Márton diákonusa volt,
aki nagy féltékenységében sokat szidalmazta a szentet. Egy alkalommal, amikor
egy szegény ember Márton után kérdezősködött, azt mondta neki Bereck: „Ha azt a
tébolyultat kérded, nézd csak a távolban, ő az, aki mint egy eszelős, az eget
kémleli.” Miután a szegény ember megkapta Mártontól, amit kívánt, a szent
férfiú Berecket magához kéretvén, megkérdezte: „Bereck, te tébolyultnak tartasz
engem?” Amikor az nagy szégyenkezve tagadta, hogy mondta volna, Márton így
szólt: „Vajon az én fülem nem volt az ajkaidnál, midőn ott távol ezt mondottad?
Bizony mondom neked, az Úr megadta, hogy te légy az utódom a püspökségben, de
tudd, hogy püspökként sok ellenségeskedést kell majd elszenvedned.” Bereck ezt
hallván, kinevette: „Nem megmondtam, hogy elment az esze?”
Márton halála után Berecket választották meg
püspöknek. Ettől kezdve imádságban töltötte idejét, s bár még gőgös volt, testi
tisztaságban élt. Püspöksége harmincadik esztendejében egy jámbor viseletű
asszony, aki az ő ruháit szokta mosni, teherbe esett és fia született. Ekkor az
egész nép köveket ragadva a kapuja elé gyűlt, mondván: „Márton iránti
kegyeletből sokáig elnéztük bujálkodó természetedet, de tovább nem csókolgatjuk
bemocskolt kezedet!” Ő azonban hevesen tagadott, s így szólt: „Vezessétek
hozzám a gyermeket!” Amikor odavitték hozzá a harmincnapos csecsemőt, azt
mondta neki: „Az Isten Fiára kérlek, jelentsd ki mindenki előtt, hogy én
nemzettelek-e téged!” Ő pedig megszólalt: „Nem te vagy az apám.” A nép
sürgette, hogy kérdezze meg, akkor viszont ki az apja? Erre így válaszolt: „Az
nem az én dolgom. Megtettem, ami rám tartozik.” De a nép az egészet bűbájos
praktikának tartotta, mondván: „Nem fogsz rajtunk hamis pásztor módján
uralkodni!” Ekkor ő, hogy ártatlanságát bizonyítsa, palástjában mindenki szeme
láttára izzó parazsat vitt Szent Márton sírjához, s ledobva a parazsat,
öltözéke sértetlen maradt. „Amiképpen a parázstól sértetlen az öltözékem, úgy
tiszta a testem is az asszonyi érintéstől” – mondotta. De a nép nem hisz neki,
és Berecket gyalázkodásokkal, szitkokkal illetve elűzik méltóságából, hogy
beteljesedjék, amit Szent Márton mondott.
Ekkor Bereck sírva ment a pápához, és hét évig ott
tartózkodván, bűnbánattal jóvátette mindazt, amit Szent Márton ellen vétett. A
nép pedig Justinianust választotta meg Bereck ellenében, és Rómába küldték,
hogy védje meg püspökségét Bereckkel szemben. Amikor erre készült, Vercelliben
meghalt, s a nép Armeniust állította a helyébe. A hetedik évben Bereck a pápa
felhatalmazásával visszatérőben, a várostól hat mérföldre megszállt, Armenius
pedig még azon az éjszakán kilehelte a lelkét. Erről Bereck látomásban tudomást
szerezvén, kérte övéit, hogy keljenek útra, és siessenek vele együtt a tours-i
püspök, Armenius temetésére. Midőn Bereck a város egyik kapuján belépett, a
holttestet akkor vitték ki a másik kapun. Miután eltemették, Bereck elfoglalta
püspöki székét, és még hét évig uralkodott, példaadó életet élvén.
Püspökségének 47. évében hunyt el, békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése