Évközi 32. hét vasárnap

Évközi 32. hét vasárnap

Ádám, az első emberi teremtett lény

 
Örök problémája marad az emberiségnek, hogy a történelem különböző szakaszaiban állandóan változó létszámú emberiséget miből tartja fönn. Amikor az emberek normálisan gondolkodtak, nem volt megoldhatatlan probléma: Isten az első embernek, Ádámnak a paradicsomkerti beszélgetésben megmagyarázta az emberiség tennivalóit. Aki beszélget veled, az a világ kigondolója, megtervezője és létrehozója, az Isten. Isten, aki öröktől fogva él, és birtokolja az isteni természetet, más szóval a lényeget, amely végtelenül értelmes, tehát mindentudó és végtelenül hatalmas, tehát mindenható. Ez az állapot végtelenül boldog önmagában. Minden az övé, azt csinál vele, amit akar. A teremtett ember számára, akinek a testét a már év-milliókkal korábban megteremtett föld anyagából alkotta meg a láthatatlan Isten, aki az első értelmes teremtett lény, ez a kinyilatkoztatás volt az első nagy ismeret. A végtelenül hatalmas, de láthatatlan Isten örömmel fedi fel nagy titkát: öröktől fogva készült arra a percre, amikor az első embert maga előtt látja. Mert végtelen nagyhatalom, aki egyben végtelen szeretet is. Isteni szüléssel megosztotta az isteni természetet a Fiúistennel, majd az immár közös természetet egyetlen leheléssel tovább adták a Harmadik Isteni Személynek. Ezt a végtelen szeretetet így továbbadni nem lehet, de teremteni igen: amint egyetlen teremtő paranccsal létrehozta az emberi ésszel felmérhetetlen csillagvilágot, kisarjasztotta belőle a növényvilágot, a magasabb értékű állatvilágot. Mert a teremtett embernek adja az egész földet lakásnak és tápláléknak, hogy a munkájával folytatni fogja az Atya munkáját, amivel a paradicsomkertet létrehozta. Az ember és gyermekei ugyanezt fogják megtenni utódaitokkal is. Ezért is adott hozzá illő segítő-társat, hogy kettőjük szerelméből boldogságot nyerjenek, és ugyanezzel az elgondolással ketten együtt legyetek forrásává a jövő emberiségnek: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok és töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28) A sátánnak nem tetszik ez az isteni szeretetből fakadt és emberszeretet formában is tökéletesen működő szeretetszolgálat. Ezért kellett Illés prófétának adnia a szegény asszonynak az utolsó deka lisztből és csepp olajból készült kenyér első falatját. Ezért ült oda Jézus megfigyelni a perselybe dobott pénzt, és kimondani az igazságot a két fillérjét bedobó szegény özvegy dicséretére: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt: egész vagyonát” (Mk 12,43-44) Micsoda szégyen, hogy egyesek milliárdokat ajánlanak ember milliárdok elpusztítására. Mindent felülmúl az Isteni szeretetből született Jézus Krisztus példája: „Krisztus nem kézzel épített szentélybe lépett be, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, így Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítésére, akik rá várnak” (Zsid 9,11-15)