Az Irgalmasság Szent Éve 134.

Ha visszagondolunk..

Ha visszagondolunk a zsidók első, hosszú vándorlására ezerkétszázötven évvel Krisztus születése előtt, akkor rádöbbenhetünk, hogy kizárólag Isten jóságának és mindentudásának köszönhettek mindent. A négyszázharminc éves egyiptomi tartózkodásuk első éveiben, évtizedeiben, sőt évszázadaiban kitűnő sorsuk volt a gazdag országban. Nem csodálkozunk, mert Jákob nagyszerű fia, József sok szenvedést békésen átélve az igaz Istentől megtudta a fáraó álma alapján a hét bő és a hét szük esztendő rövidesen beköszöntő valóságát. Isten Józseffel üzente a fáraónak, hogy a felkészülésre kit kell kineveznie,hogy amíg a jólében gazdagodnak, hogy kell a szűk esztendők idejére, országok megmentésére gyűjteni. Amikor új fáraó-dinasztia került a trónra, keserű lett a sorsuk. A zsidók nem tudták, hogy ez is Isten rendelése:Kánaánba kell vándorolniuk és az igaz Isten népeként ott kell megszülniük az egész emberiség számára a Megváltót. A tíz csapás befejeztével az akkori fáraó elengedte a rabszolgahadat, de Isten megsemmisítette az üldöző sereget, szörnyethalt a gőgös nagyúr is. Vándorlásuk átmeneti célját a Sínai-hegyet elérve a zsidók a örömmel vették tudomásul, hogy amikor szövetséget kötött velük az Úr, attól kezdve választottt népévé lettek. A magukkal vitt bő élelem egy ideig elegendő táplálékot nyújtott.Amikor Kánaán felé kellett vissza indulniuk, fellázadtak, mert éheztek. Isten ekkor megígérte és megadta reggelenként a mannát,esténként a fürjeket. Lázadozásuk főként Kánaán határán negyven évre büntető-vándorlást eredményezett, amíg új nemzedék nem született a honfoglalásra. (Móz 2.könyve, Kivonulás) Ezt a negyven éves ingyen étkezést szerették volna a korabeli zsidók Jézustól kicsikarni, amikor egy alkalomra öt darab tenyérnyi kenyérke és két darab hal csodás megszaporításával jóllakatott tízezernyi honfitársát. Ez lehetett titkos vágyálmuk:Te tudsz több millió ma és a jövőben élő utódnak állandó ellátást biztosítani? Jézus válasza: Istenatyám biztosítja a föld terméséből és az emberek szorgos munkájából a megélhetésteket itt a földön, de mától kezdve az Atya akarata az, hogy „én legyek az igazi mennyei kenyér” Mert az az Isten kenyere, aki alá-szállt a mennyből, és életet ad a világnak. Én vagyok az élet kenyere.Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Mert Atyámnak az az akarata, hogy amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon”(Jn 6,33-39) Jézus, hogy vitatársai hagyják abba annak hangoztatását, hogy Mózes ezt tette azt tette!, az előző sorok fontos kinyilatkoztatásait sorolja fel. Az előző nap kenyérszaporítást vittem végbe. Ezzel felhívtam figyelmeteket, hogy rendkívüli küldetésem van: célom nem kirándulási lakoma, hanem hiteteket kell felizzítanom arra a meggyőződésre, hogy az Isten Atyám, a bűnös világra azért jöttem el, hogy magamra vállaljam minden ember bűnét és büntetését. A csodákat azért viszem végbe, hogy higgyetek bennem. Higgyétek el, hogy az Atya közreműködésem által kiengesztelődik, megbocsátja bűneiteket, halálotok után bevezethetlek benneteket abba a mennyorságba, amelyet Ádám és Éva, majd a nyomukban a többi ember saját bűneivel bezárt.„Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az örök élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért”(45-51)