Húsvét 3. hét péntek
Jézus Krisztus eledele az, hogy Isten akaratát
teljesítse, nekünk, hús-vér embereknek viszont önmagát adja eledelül egy
fizikai realitással bíró, mégis szellemi-lelki táplálékban. Nem kenyérrel és
borral akar táplálni bennünket – hiszen az csak földi életünket táplálná –, de
nem is csupán szimbolikusan. Krisztus teste és vére az Eucharisztiában nem
pusztán a sejtetés, az emlékezetbe idézés szintjén van jelen, hanem
valóságosan, abban az ontológiai mélységben, ahol Isten élete a mi életünk forrása.
Minden szentáldozás ebben az isteni életben erősít meg, és Krisztushoz válunk
egyre hasonlóbbá.
Az Eucharisztiában együtt van múlt, jelen és jövő: a
Fiú keresztáldozata, amelyet felidézünk, s így jelenvalóvá válik minden
szentmisén; a kegyelem áradása, amely ebből a végtelen értékű,
kimeríthetetlenül gazdag áldozatból fakad, s táplálja bennünk az új,
istengyermeki életet, örök jövőnket készítve elő. Amikor ezekben a napokban
párhuzamosan olvassuk az apostoli Egyház történetének első lapjait Jézus eucharisztikus
beszédével, figyeljünk fel arra az összefüggésre, mely Krisztus szentségi teste
és Titokzatos Teste, az Egyház között van: minket, Titokzatos Testének tagjait
szent testével táplál, hogy egyre jobban bennünk legyen, és mi őbenne, s nem
csupán egyenként, hanem mint közösség is mind inkább hozzá hasonuljunk. Az
Egyházhoz való tartozásunkat és küldetésünket is úgy tekintsük, mint ebből a
mélységes misztériumból fakadó, szent valóságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése