Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2016. április 13., szerda

Családpasztorációs papi találkozó – Pasztorális megtérésre van szükség



Családpasztorációs papi találkozó – Pasztorális megtérésre van szükség


Az „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítás megjelenése felülírta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottsága szervezte hagyományos tavaszi családpasztorációs papi találkozó témáját. Április 13-án az MKPK irodaházában a résztvevők a paradigmaváltás lehetőségét vizsgálták.


A Szentatya Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítása felülírta találkozónk korábban meghirdetett témáját, nyilvánosságra hozatala megpezsdíti a szolgálatot – köszöntötte Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke a családpasztorációs papi találkozó résztvevőit.
Az Amoris laetitia ugyanabban a szemléletben fogant, mint Ferenc pápának a philadelphiai családkongresszuson a püspököknek elmondott beszéde: a család nem gondok forrása, ezért beszédünket ne a panasz, a bajok ecsetelése határozza meg, hanem Isten áldásának bizonyítékaként beszéljünk a családról – kezdte előadását Bíró püspök. A találkozóra nagy számban érkeztek résztvevők az ország minden részéből és külhonból. Bíró László püspök és Tomka Ferenc előadásai mellett a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület működtette Parázs Pasztorális Központ vezetője, Hortobágyiné Ágnes mutatta be a Természetes és biztonságos című könyvet és munkafüzetet tartalmazó kiadványukat, mely többek között a természetes családtervezés módszerével foglalkozik. Roska Péter Joseph J. Nicolosi Szégyen és kötődésvesztés című könyvére hívta fel a figyelmet.

Bíró László előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent II. János Pál pápa a pasztorációs feladatokat tekintve a család prioritását hangsúlyozta, Ferenc pápa pedig a család integrálását szorgalmazza teológiai, pasztorális gondolkodásunkba.
A családreferens püspök szerint a világ az egyház szolgálatában fordulatot vár. Pasztorális megtérésre van szükség, mely az irgalmasság logikájára épül – mutatott rá.
A család evangéliuma valóban örömhír, így az egyház igehirdetését örömteli üzenetként kell megfogalmaznia. Tudunk a nehézségekről, a krízisekről, de az egyháznak van válasza, van örömteli válasza – hangsúlyozta Bíró László Ferenc pápát idézve. Tudjuk, mi az eszmény, és tapasztaljuk a valóságot – e kettősség tudata áthatja Ferenc pápa apostoli buzdítását, ahogy az a feszítő ellentét is, hogy időtálló tanításunk van, de benne élünk az időben, így nem lehetünk immunisak a világ problémáival szemben – fogalmazta meg Bíró László azt a szembenállást, ami a Szentatya gondolkodását is meghatározza. Ferenc pápa a megkülönböztetés eszközével él – mondta Bíró László. Ez nem a kisebb rossz választását jelenti, hanem azt a szemléletet, amit már XXIII. János sokszor idézett mondata is közvetít: egyszerre kínáljuk fel az irgalmasság gyógyírját, és mutassuk fel az igazság fáklyáját.

A családreferens püspök előadásában fejezetek mentén ismertette Ferenc pápa apostoli buzdítását, kiemelve, hogy sok évre iránymutató dokumentumot kaptunk a pápai írásban. (Lásd: Az apostoli buzdítás megjelenésekor tartott sajtótájékoztatóról szóló írásunk.)
Mi az új, amit ez az apostoli buzdítás hoz? – tette fel a kritikusok kérdését Bíró László. Válaszában a nyelvezet – az embereket elválasztó kommunikációs falak lebontása – megújításáról beszélt. A Szentatya azt keresi, hogyan tudunk a tartalmainkat megőrizve kommunikálni, hogyan tudunk inkulturálódni a modern kultúrába, nem feladva magunkat. Ez az inkulturáció a helyi egyház, a lelkipásztor önállóságára és felelősségére is figyelmeztet.
Lényeges eleme továbbá a dialógusra való készség: legyen mindig párbeszéd, ha megszólalunk. Így Ferenc pápa párbeszédet folytat az elődökkel, a családokkal foglalkozó szakemberekkel, valamint a világgal.

Az Amoris laetitia tartalmi ismertetését követően Tomka Ferenc a dokumentum és a múlt évi családokkal foglalkozó szinódus felvetette konkrét kérdéseket és megoldási javaslatokat helyezte a középpontba.
Mi a pasztoráció feladata? – tette fel a kérdést az előadó. Tomka Ferenc szerint el kell távolodni a klerikális, papközpontú egyháztól, és a családokat kell felkészíteni arra, hogy meg tudják szervezni a plébániai életet. Tomka Ferenc szerint a feladatok között első helyen szerepelnek a képzések. Létre kellene hozni főállású munkatárssal minden egyházmegyében képzési központokat, ahol a kurzusok révén a családok segítséget kaphatnának. A jelenlegi családokkal foglalkozó egyházi gyakorlat a jegyesoktatásra fókuszál, holott a megkötött házasságok kísérése ugyanennyire fontos feladat lenne. A tapasztalat azt mutatja, hogy a válságba kerülő házasságok közel fele gyógyítható lenne, ha megkapnák a szükséges külső segítséget – utalt Tomka Ferenc egy felmérésre. Ahhoz, hogy ezt a papok el tudják látni, szükséges lenne, hogy a szemináriumi képzésben nagyobb hangsúlyt kapjon a családpasztoráció. A jegyesoktatásnak pedig a szokásos témák mellett hangsúlyoznia kell a jegyespár bekapcsolását a szentségi, a plébániai közösségi életbe.

A meghallgatás és kísérés művészetét tanulni kell. Ismerni kell például azt a nyelvet, amit az emberek használnak. Olyan jelenségekkel állunk szemben – így például a pornográfia betörése –, amikre nem vagyunk felkészülve, holott – a pszichológia tapasztalata szerint – aki először szól egy témában, annak van a legnagyobb hatása. Így nekünk, papoknak – hangsúlyozta Tomka Ferenc – előbb kellene szóba hozni témákat, mint például ahogy a gyerek arra rákérdez. „Ki kell lépni a prüdériából, és isteni látásra kell szert tenni a szexualitás terén” – fogalmazott a házasságra való tiszta készülést tárgyaló Biztos út című könyv szerzője. Meg kell találnunk II. János Pál pápát követve, hogyan tudunk a szexualitásról azt a szentségbe felemelve beszélni. Tomka Ferenc szerint nagyon fontos, hogy a lelkipásztor keresse annak módját, hogyan tudja megszólítani a gyereknevelés és a munka napi gondjaival leterhelt családokat; káposztásmegyeri plébánosi munkája során például minden hónapban meglátogatta a plébánián működő baba-mama klubokat, hogy a nevelési gondokról való megosztást segítse.
A mai családi formációkat tekintve Tomka Ferenc szerint az egyház részéről egyetlen együttélés, ahol a gyerek nevelődik, nem érezheti, hogy az egyház magára hagyta. „Jézusnak nincs olyan, hogy valaki ne térhetne meg” – mondta. Az egyéni helyzetből kiindulva kell segítenünk, és keresni az utat, ahogy lehetővé válik a kísérésük.

Bíró László kérdésünkre elmondta, az Amoris laetitia pasztorális dokumentum, mely szeretné helyre tenni azt a szembenállást, amit az eszmény és valóság között tapasztalunk. Az evangélium magvait mindenütt észre lehet venni. Amikor a jegyespár az egyházhoz fordul, azt kellene hallaniuk, hogy „szépek vagytok, örülünk nektek, a ti örömötök a mi örömünk is”. Az öröm hangsúlya nem olcsó eufória. Az örömnek ugyanis van oka: Isten szeretete nem fogyatkozik meg. A szenvedések ellenére a kereszténység az örömhír hirdetéséről szól, Krisztus kereszthalálát a feltámadás fényében kell látnunk. Ferenc pápa ezt az örömet közvetíti, amellett, hogy látja a nehézségeket – hangsúlyozta Bíró László. Minden életállapotnak, a papi és szerzetesi hivatásnak is lényeges tartozéka, hogy az örömet megtaláljuk. Az örömteli család evangelizál, az örömteli léttel tudunk előre menni – idézte Bíró László Ferenc pápát. Ha Krisztus van a középpontban, megvan az okunk az örömre – erre kell figyelnünk.
Az irgalmasság gyógyírja nem mossa el az igazságot, hanem közbeiktatja a megkülönböztetés ajándékát. Ez a Lélek sugallatára való odafigyelés. Az irgalmasság logikája szerinti családpasztoráció, hogy Isten vezetésére figyelve kell szolgálni a családot – fogalmazta meg.
A családpasztorációs püspök a Szentlélek vezetését látja abban, ahogy az egyház az elmúlt 20-25 évben, a Familiaris consortio megjelenésével kezdődően foglalkozik a család témájával. Mindegyik pápa továbbszövi az elődje gondolatát, egymásra épülnek, szervesen összekapcsolódnak ezek a családdal kapcsolatos megszólalások.

A találkozó egyik résztvevője, Andrásfalvy János SDB, a kazincbarcikai Don Bosco Szakiskola igazgatóhelyettese kérdésünkre örömét fogalmazta meg: Ferenc pápa apostoli buzdítása igazi problémákat tesz terítékre, és tárgyalásukban valóban mélyre megy. Nem távolról személve ad útmutatást, hanem az élet sűrűjébe bocsátkozik, és azt közvetíti, hogy az égető, a mindennapokban tapasztalt gondok mellett nem mehetünk el, nem mondhatjuk azt, nincs rá megoldás. Az evangélium, az egyház többet tud nyújtani, mint az ember alapból gondolná, amikor csak a napi munka hétköznapiságában találkozik a problémákkal. Elkezdődött valami, ami őszintén vet fel valós problémákat, és azt üzeni, tudunk válaszokat adni.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése