Évközi 11 hét péntek
2Kir 11, 1-4. 9-18. 20; Mt 6, 19-23
„Amikor aztán Atália, Ahaszja anyja megtudta, hogy a fia meghalt, fölkelt, s megölette az összes királyi ivadékot”
Első hallomásra ez a bevezető mondat elszörnyülködtet bennüket. Egy özvegy királyné, Atália, Ahaszjának, saját édes fiának, Júda királyának a haláláról értesül. Felugrik, és kiadja a parancsot, hogy a király egész családjából minden királyfit, tehát a saját unokáit öljék meg. Úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy magához ragadja a hatalmat. Uralkodni vágyott ugyanis. Fia az északi zsidó ország, Izrael Jóram nevű királyának vendége volt, amikor Isten Elizeus próféta egyik szolgájával királlyá kenette Jehut, Jóram király egyik vezérét. Vezértársai elfogadták királyuknak. Ő pedig sebes vágtával Jezreelbe igyekezett, hogy ott a betegeskedő Joram királyt, Ácháb fiát, megölje. Az volt a küldetése, hogy Isten átkát betöltse Ácháb házán, amiért az ártatlan Nábotot kegyetlenül megölette a földje miatt. Jehu megtalálta előbb Jórámot, majd Ahaszját. Mindkettőt megölte Utána vonult be Jezreelbe, és akkor akart feltűnni neki a gonosz Jezabel. Őt Jehu parancsára lökte ki az emeleti ablakból egy szolga. Így rajta is betelt Isten büntetése. A királyfiak közül, akiket megöletett. Atália, Ahaszja nővére megmentette a legkisebbiket, Jóást. Elrejtve nevelték az Úr házában hat esztendeig. Amikor elérte a hetedik évét, Jojáda pap elérkezettnek látta az időt, hogy a trónbitorló Atália helyett jogos örökségébe ültesse Joást. Nagy titokban szervezte meg a kényes tettat. A templomőrség parancsnokaival közölte, hogy a királyi család egy fiú tagja él, hét éves, trónra kell ültetni. Nagy titokban kellett cselekedni, nehogy Atália megneszelje az összeesküvést, mert akkor a hatalma alatt lévő katonasággal kiirtotta volna unokája miatt Jojádát és a templomőrséget is. Úgy tervezte Jojáda, hogy szombati napon hajtják végre tervüket. A lelépő sereg és a szolgálatba jövők lesznek az ifjú király trónra emelői. Így is történt. Amikor eljött az időpont, jól megszervezve felállt a két csapat a templomudvaron. Az előkészített trónhoz odavezették a fiatal királyfit. Jojáda pap „fejére tette a koronát, s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték, s tapsolva mondták: Éljen a király” (12) Amint Atália meghallotta az ünnepi éljenzést, odasietett a templomba. „Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások, s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: Összeesküvés, összeesküvés!” (14) Jojáda parancsára kivezették Atáliát a templomból, és a kinti úton ölték meg karddal. Aki öl elszántan, tudatosan, azt meg kell ölni, mondja az ószövetségi utasítás.
2Kir 11, 1-4. 9-18. 20; Mt 6, 19-23
„Amikor aztán Atália, Ahaszja anyja megtudta, hogy a fia meghalt, fölkelt, s megölette az összes királyi ivadékot”
Első hallomásra ez a bevezető mondat elszörnyülködtet bennüket. Egy özvegy királyné, Atália, Ahaszjának, saját édes fiának, Júda királyának a haláláról értesül. Felugrik, és kiadja a parancsot, hogy a király egész családjából minden királyfit, tehát a saját unokáit öljék meg. Úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy magához ragadja a hatalmat. Uralkodni vágyott ugyanis. Fia az északi zsidó ország, Izrael Jóram nevű királyának vendége volt, amikor Isten Elizeus próféta egyik szolgájával királlyá kenette Jehut, Jóram király egyik vezérét. Vezértársai elfogadták királyuknak. Ő pedig sebes vágtával Jezreelbe igyekezett, hogy ott a betegeskedő Joram királyt, Ácháb fiát, megölje. Az volt a küldetése, hogy Isten átkát betöltse Ácháb házán, amiért az ártatlan Nábotot kegyetlenül megölette a földje miatt. Jehu megtalálta előbb Jórámot, majd Ahaszját. Mindkettőt megölte Utána vonult be Jezreelbe, és akkor akart feltűnni neki a gonosz Jezabel. Őt Jehu parancsára lökte ki az emeleti ablakból egy szolga. Így rajta is betelt Isten büntetése. A királyfiak közül, akiket megöletett. Atália, Ahaszja nővére megmentette a legkisebbiket, Jóást. Elrejtve nevelték az Úr házában hat esztendeig. Amikor elérte a hetedik évét, Jojáda pap elérkezettnek látta az időt, hogy a trónbitorló Atália helyett jogos örökségébe ültesse Joást. Nagy titokban szervezte meg a kényes tettat. A templomőrség parancsnokaival közölte, hogy a királyi család egy fiú tagja él, hét éves, trónra kell ültetni. Nagy titokban kellett cselekedni, nehogy Atália megneszelje az összeesküvést, mert akkor a hatalma alatt lévő katonasággal kiirtotta volna unokája miatt Jojádát és a templomőrséget is. Úgy tervezte Jojáda, hogy szombati napon hajtják végre tervüket. A lelépő sereg és a szolgálatba jövők lesznek az ifjú király trónra emelői. Így is történt. Amikor eljött az időpont, jól megszervezve felállt a két csapat a templomudvaron. Az előkészített trónhoz odavezették a fiatal királyfit. Jojáda pap „fejére tette a koronát, s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték, s tapsolva mondták: Éljen a király” (12) Amint Atália meghallotta az ünnepi éljenzést, odasietett a templomba. „Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások, s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: Összeesküvés, összeesküvés!” (14) Jojáda parancsára kivezették Atáliát a templomból, és a kinti úton ölték meg karddal. Aki öl elszántan, tudatosan, azt meg kell ölni, mondja az ószövetségi utasítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése