Évközi 12. hét csütörtök
2Kir 24, 8-17; Mt 7, 21-29
„Tizennyolc éves volt Joachin amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben”
699-643. Manassze volt Júda királya. „Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett, s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.” Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, azon nemzetek bálványozása szerint, amelyeket az Úr eltörölt Izrael fiainak színe elől. Újra felépítette azokat a magasatokat, amelyeket apja, Hiszkija lebontatott, oltárokat emelt Baálnak és berkeket ültetett, mint ahogy Ácháb Izrael királya cselekedett, s imádta és tisztelte az ég egész seregét. Oltárokat építtetett az Úr házában, amely felől azt mondta az Úr: Jeruzsálembe helyezem nevemet-, oltárokat építtetett az ég egész seregének az Úr templomának mindkét udvarában. Átvitte fiát a tűzön, jóslást és jövendölést űzött, halottidézőket szerzett és számos jóst tartott, hogy azt cselekedje, ami gonosz az Úr előtt és bosszantsa őt. Elhelyezte az általa készíttetett berek-bálványt az Úr templomába, amely felől azt mondta az Úr Dávidnak és fiának, Salamonnak: Ebbe a templomba és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam Izrael valamennyi törzse közül, helyezem nevemet mindörökre, s nem mozdítom ki többé Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam, ha teljesítik mindazt, amit parancsoltam nekik s az egész törvényt, amit szolgám, Mózes meghagyott nekik. Ám ők nem hallgattak erre, mert Manassze tévedésbe vitte őket, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az úr eltörölt Izrael fiainak színe elől” (2Kir 21,1-9) Félelmetes gonoszság egy ember szívében, akit Isten emelt fel ősapjában, Dávidban. Apjától nem ezt tanulta, de egyedül túltett elődei bálványozásain, sőt még az előtte levert és fogsága hurcolt Izrael királyain és népén is. Az itt közölt bűnlista önmagában is szörnyű, de a többször megemlített gonoszság, ami a szívéből áradt ezen bűnök gyökereként, elképeszti még a mi korunk olvasóját is. Különösen akkor, ha meggondoljuk, apja, Hiszkija olyan nagyhitű ember volt, hogy imájával megmentette Jeruzsálemet az asszír király, Szanherib ostromától. Megrontotta fiát, Ámont, eleve az ördög kezére adta a tűzön átvezetéssel. Követte apja gonoszkodásait, de csak két évig tűrte el őt az Úr. (642-641) Az ő fia, Jozija ezek után a csodák gyermekeként kedves volt Isten előtt. Az ő idejében találták meg a törvény könyvét, és az ő uralkodása az utolsó alkalom volt a megtérésre. Jozija király halála után fia, Joacház lett Júdea királya, Mindössze három hónapig uralkodott, mert eljött a nagy büntetés ideje. A jeruzsálemi királyok Babilon urai ellen az egyiptomi fáraónál kerestek oltalmat. Amikor pedig ezt megtudta Nabukodonozor király, felvonult Jeruzsálem alá. Joacház kiment hozzá nyilván tisztelegni. Babilon királya azonban elfogatta őket, rabbá tette az egész küldöttséget. És ezzel beteljesült Jeruzsálem sorsa. Elkezdődött a végső idő. Jeruzsálem és sorsa beteljesült. Soha el ne hagyd az egy igaz Istent.Itt az idő: térj hozzá egész szívvel.
2Kir 24, 8-17; Mt 7, 21-29
„Tizennyolc éves volt Joachin amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben”
699-643. Manassze volt Júda királya. „Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett, s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.” Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, azon nemzetek bálványozása szerint, amelyeket az Úr eltörölt Izrael fiainak színe elől. Újra felépítette azokat a magasatokat, amelyeket apja, Hiszkija lebontatott, oltárokat emelt Baálnak és berkeket ültetett, mint ahogy Ácháb Izrael királya cselekedett, s imádta és tisztelte az ég egész seregét. Oltárokat építtetett az Úr házában, amely felől azt mondta az Úr: Jeruzsálembe helyezem nevemet-, oltárokat építtetett az ég egész seregének az Úr templomának mindkét udvarában. Átvitte fiát a tűzön, jóslást és jövendölést űzött, halottidézőket szerzett és számos jóst tartott, hogy azt cselekedje, ami gonosz az Úr előtt és bosszantsa őt. Elhelyezte az általa készíttetett berek-bálványt az Úr templomába, amely felől azt mondta az Úr Dávidnak és fiának, Salamonnak: Ebbe a templomba és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam Izrael valamennyi törzse közül, helyezem nevemet mindörökre, s nem mozdítom ki többé Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam, ha teljesítik mindazt, amit parancsoltam nekik s az egész törvényt, amit szolgám, Mózes meghagyott nekik. Ám ők nem hallgattak erre, mert Manassze tévedésbe vitte őket, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az úr eltörölt Izrael fiainak színe elől” (2Kir 21,1-9) Félelmetes gonoszság egy ember szívében, akit Isten emelt fel ősapjában, Dávidban. Apjától nem ezt tanulta, de egyedül túltett elődei bálványozásain, sőt még az előtte levert és fogsága hurcolt Izrael királyain és népén is. Az itt közölt bűnlista önmagában is szörnyű, de a többször megemlített gonoszság, ami a szívéből áradt ezen bűnök gyökereként, elképeszti még a mi korunk olvasóját is. Különösen akkor, ha meggondoljuk, apja, Hiszkija olyan nagyhitű ember volt, hogy imájával megmentette Jeruzsálemet az asszír király, Szanherib ostromától. Megrontotta fiát, Ámont, eleve az ördög kezére adta a tűzön átvezetéssel. Követte apja gonoszkodásait, de csak két évig tűrte el őt az Úr. (642-641) Az ő fia, Jozija ezek után a csodák gyermekeként kedves volt Isten előtt. Az ő idejében találták meg a törvény könyvét, és az ő uralkodása az utolsó alkalom volt a megtérésre. Jozija király halála után fia, Joacház lett Júdea királya, Mindössze három hónapig uralkodott, mert eljött a nagy büntetés ideje. A jeruzsálemi királyok Babilon urai ellen az egyiptomi fáraónál kerestek oltalmat. Amikor pedig ezt megtudta Nabukodonozor király, felvonult Jeruzsálem alá. Joacház kiment hozzá nyilván tisztelegni. Babilon királya azonban elfogatta őket, rabbá tette az egész küldöttséget. És ezzel beteljesült Jeruzsálem sorsa. Elkezdődött a végső idő. Jeruzsálem és sorsa beteljesült. Soha el ne hagyd az egy igaz Istent.Itt az idő: térj hozzá egész szívvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése