MAGDEBURGI SZENT ADALBERT
püspök
+Zscherben, Merseburg mellett, 981. június 20.
A középkori német császárok nagy feladatai közé
tartozott Kelet- Európa misszionálása. Szorosan együttműködve az uralkodókkal,
akik arra törekedtek, hogy a nyugati és déli szlávok egyes csoportjait
beolvasszák a birodalomba, a kereszténység előrehatolt a pogány keleti
vidékekig, és kiépítette egyházi szervezetét. Már Nagy Károly alatt
megkezdődött a keleti misszió, de csak az Ottó nevű uralkodók alatt vált
rendszeressé. Amikor Nagy Ottó császár 955-ben a Lech-mezőn legyőzte a
magyarokat, megfogadta, hogy új püspökséget alapít Merseburgban, és egy új
egyháztartományt létesít, amelynek székhelye a kedvelt pfalzi Magdeburg lesz.
Onnan azután el kell jutnia majd a keresztény hitnek Lengyel- és Oroszországig.
Tervét nem sokkal halála előtt sikerült végrehajtania.
Adalbertnek, Magdeburg első érsekének fiatal éveiről
nem tudnak a források. Bizonyára Lotharingiából származott, és 950 körül érseki
okiratkészítő lett Kölnben. 953-tól 958-ig I. Ottó kancelláriáján jegyző volt,
majd 959-től 961-ig szerzetes a trieri Szent Maximin reformkolostorban. Itt
hallott először a keleti misszióra szóló felhívásról. Szvjatoszláv kijevi orosz
nagyfejedelem anyja, Szent Olga, aki meg akarta nyerni a hit számára fiát és
honfitársait, a német királytól püspököt és papokat kért. Mainzi Vilmos
(929?--968) érsek ajánlatára a császár a trieri szerzetest, Adalbertet
választotta ki erre a feladatra. Ő engedelmesen követte a hívást, bármilyen
kevéssé egyezett is meg akaratával. 961-ben néhány munkatársával együtt útra
kelt Kijevbe. Alig érték el a határt, a pogány oroszok megtámadták, társait
megölték, egyedül ő tért vissza 962-ben. Rövid ideig II. Ottó kancelláriáján
dolgozott, majd a császár kinevezte a Lauter melletti Weissenburg kolostorának
apátjává. Ebből az időből megmaradt Prümi Regino (840 körül--915) krónikájának
folytatása, amelynek szerzősége nagy valószínűséggel Adalbertnek
tulajdonítható. Átfogja a 907--967 közti éveket, és Adalbert oroszországi
útjának néhány részletét olyan pontosan közli, hogy csak ő maga jöhet
szerzőként szóba.
Amikor 968-ban nagy nehézségek után Ottó császár
Magdeburgra vonatkozó tervei megvalósultak, Adalbertet magához hívta Itáliába.
A ravennai zsinaton 968 októberében megalapították a magdeburgi érsekséget és
Adalbertet nevezték ki érsekké. Maga XII. János pápa (955- -964) szentelte fel
Rómában. Ez már jelezte, hogy milyen kiemelkedő rangot ért el Magdeburg a
császár akarata szerint: őt illette meg az elsőség a Rajna jobb partján levő
valamennyi német egyház között, és ugyanazokat a kiváltságokat kapta, mint a
régi érsekségek: Trier, Köln és Mainz. Római mintára a magdeburgi dómhoz 12
papot, hét diákonust és 24 szubdiákonust rendeltek.
Adalbert mindjárt a felszentelése után elutazott
Rómából. Megérkezését követően a magdeburgi dómban ünnepélyesen beiktatták,
majd már a 968. év karácsonyán felszentelte új püspökségeinek: Merseburgnak,
Meissennek és Zeitznek megyéspüspökeit. Hermann Billunggal szorosan együttműködve
Adalbert a következő években egyháztartományának megszervezésén fáradozott.
Emellett különösen szívén viselte a szorbok evangelizálását, s ezt az ország
alig művelt vidékein át tett, nagy nélkülözésekkel teli, hosszú útjain
messzemenően saját maga lendítette előre.
Magdeburgban a klerikus utánpótlás számára püspöki
iskolát alapított, s az nagy tekintélyre emelkedett. Amikor I. Ottó császár
973-ban meghalt, kívánságának megfelelően Adalbert a dómban temette el első
felesége, Editha (+946) mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése