„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük
legyen, és én őbennük”
Mindenki tudja, hogy szeretem hazámat, és komolyan aggódom népünk jövőjéért. Életem nagy küldetésének tartom, hogy ifjú koromtól rádöbbentett az Úr, hogy Jézus édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának választott népe vagyunk, és hogy ezt nem más közölte velünk, mint Mária, aki mennyei Királynőként kereste fel őseink sorsáért aggódó nagyfejedelmünket, Gézát. Géza álmában is azzal a gonddal küszködött, hogy nem született fia, aki a törzsi törvények szerint a fejedelmi trónt örökölhetné. De nem a trónnal volt csupán gondja, hanem úgy érezte, száz nemzetközileg sikeres esztendő után Európa össze fog ellenünk, az idegen fajú, nyelvű, társadalmi berendezkedésű nép ellen. Száz év alatt száz nyugati hadjáratunk volt, legtöbbször valamelyik külföldi uralkodó segélykiáltására. Katonailag ezek közül mintegy öt-hat mondható sikertelennek. Annyira féltek tőlünk, harci erényeink miatt, az európai keresztény népek, hogy a bűnbánati szertartás un. Mindenszentek litániájába belevették ezt a fohászt: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Ennek a dicsőséges száz esztendőnek, úgy tűnt, vége szakad. Európa népei összefogtak ellenünk. Géza belátta, hogy háborús készenlétre nem lehet örökös állami létet alapozni. Megvizsgálta, hogy ha Európában már majdnem minden nép keresztény, nekünk, magyaroknak, van-e elvi akadályunk, hogy ezt a vallást mi is elfogadjuk. Végül is Európa minden népe valamely bálványt imádott, és ezt a törzsi vélekedést szüntette meg a keresztény misszionáriusok igehirdetésére. A magyarok soha nem imádtak bálványt, csak az egy igaz, mindent teremtő Istent, ami a kereszténységben is alaptanítás. A Szentháromság kissé nehezebb hittétel, de elfogadható, hiszen azt tanítja, hogy Isten a maga végtelen gazdagságát isteni szüléssel Fiának ajándékozza, majd a Fiúval teljes egyetértésben tovább ajándékozzák az isteni akarat működése során származó Szentléleknek. A keresztény tanítás harmadik tétele, a Fiúisten megtestesülése pedig egészen magyarnak tűnt. Mi ősvallásunkban úgy tanultuk, hogy Istennek van egy lánya, akit Boldogasszonynak neveztek őseink. A világot kormányzó Istennek szüksége volt az őshit szerint egy személyre, aki a nép mindennapi gondjaival törődik, valahogy úgy, mint a törzsi szervezetünkben: az állami feladatokkal, harccal, politikával a törzsfőnök foglalkozik, a mindennapok gondjával, enni- és innivalóval, ruházattal, gyerekek születésével, nevelésével pedig a pogány Nagyasszony. Ezek nem utólag belemagyarázott vonatkozások! Mai népszokásaink millió vonását őrzik híven őseink Nagyboldogasszony-hitének. (Két hatalmas műre hivatkozom csupán: Balogh Ágost de Nemcsicz, Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae, 1873; - és Kandra Kabos, Magyar Mythologia, II.kiadás 1978) Géza nagyfejedelem álmában gondjával viaskodott Európai nemzetté, állammá kezdte szervezni az addig önálló törzsként élő honfoglalókat, kezdte hirdettetni a keresztény tanítást is. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a törzsi törvények szerint más valaki, aki a fejedelemséget örökli, nem biztos, hogy a két reformot folytatja. Mi lesz a magyar jövővel? Ekkor jelent meg neki mennyei fényességben, égi udvartartással egy gyönyörű asszony. Úgy mutatkozott be, hogy ő annak a Jézusnak, a világ Megváltójának az Édesanyja, akiről sokat beszélnek a keresztény hittérítők. Megnyugtatta Gézát, hogy hamarosan fia születik. Az a fiú királyként fogja kormányozni Magyarországot. Rengeteg jót tesz Jézusért, Mária Fiáért, ezért a sok jóért Mária megígéri, hogy anyai pártfogásába veszi Géza népét. Azóta azt is tudjuk történelmi tényekből, hogy hazánk egészen a XX. századig az európai kereszténység védője volt. Mint 2013. éve karácsonykor Betlehemben Mária megszülte a világ Megváltóját, úgy akarja Mária Kisdedét újra nekünk nyújtani, mint Gézának ígérte: Tegyetek meg mindent a Fiamért. Legyetek hű népe. Én pedig kezembe veszem sorsotokat örökre.
Mindenki tudja, hogy szeretem hazámat, és komolyan aggódom népünk jövőjéért. Életem nagy küldetésének tartom, hogy ifjú koromtól rádöbbentett az Úr, hogy Jézus édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának választott népe vagyunk, és hogy ezt nem más közölte velünk, mint Mária, aki mennyei Királynőként kereste fel őseink sorsáért aggódó nagyfejedelmünket, Gézát. Géza álmában is azzal a gonddal küszködött, hogy nem született fia, aki a törzsi törvények szerint a fejedelmi trónt örökölhetné. De nem a trónnal volt csupán gondja, hanem úgy érezte, száz nemzetközileg sikeres esztendő után Európa össze fog ellenünk, az idegen fajú, nyelvű, társadalmi berendezkedésű nép ellen. Száz év alatt száz nyugati hadjáratunk volt, legtöbbször valamelyik külföldi uralkodó segélykiáltására. Katonailag ezek közül mintegy öt-hat mondható sikertelennek. Annyira féltek tőlünk, harci erényeink miatt, az európai keresztény népek, hogy a bűnbánati szertartás un. Mindenszentek litániájába belevették ezt a fohászt: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Ennek a dicsőséges száz esztendőnek, úgy tűnt, vége szakad. Európa népei összefogtak ellenünk. Géza belátta, hogy háborús készenlétre nem lehet örökös állami létet alapozni. Megvizsgálta, hogy ha Európában már majdnem minden nép keresztény, nekünk, magyaroknak, van-e elvi akadályunk, hogy ezt a vallást mi is elfogadjuk. Végül is Európa minden népe valamely bálványt imádott, és ezt a törzsi vélekedést szüntette meg a keresztény misszionáriusok igehirdetésére. A magyarok soha nem imádtak bálványt, csak az egy igaz, mindent teremtő Istent, ami a kereszténységben is alaptanítás. A Szentháromság kissé nehezebb hittétel, de elfogadható, hiszen azt tanítja, hogy Isten a maga végtelen gazdagságát isteni szüléssel Fiának ajándékozza, majd a Fiúval teljes egyetértésben tovább ajándékozzák az isteni akarat működése során származó Szentléleknek. A keresztény tanítás harmadik tétele, a Fiúisten megtestesülése pedig egészen magyarnak tűnt. Mi ősvallásunkban úgy tanultuk, hogy Istennek van egy lánya, akit Boldogasszonynak neveztek őseink. A világot kormányzó Istennek szüksége volt az őshit szerint egy személyre, aki a nép mindennapi gondjaival törődik, valahogy úgy, mint a törzsi szervezetünkben: az állami feladatokkal, harccal, politikával a törzsfőnök foglalkozik, a mindennapok gondjával, enni- és innivalóval, ruházattal, gyerekek születésével, nevelésével pedig a pogány Nagyasszony. Ezek nem utólag belemagyarázott vonatkozások! Mai népszokásaink millió vonását őrzik híven őseink Nagyboldogasszony-hitének. (Két hatalmas műre hivatkozom csupán: Balogh Ágost de Nemcsicz, Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae, 1873; - és Kandra Kabos, Magyar Mythologia, II.kiadás 1978) Géza nagyfejedelem álmában gondjával viaskodott Európai nemzetté, állammá kezdte szervezni az addig önálló törzsként élő honfoglalókat, kezdte hirdettetni a keresztény tanítást is. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a törzsi törvények szerint más valaki, aki a fejedelemséget örökli, nem biztos, hogy a két reformot folytatja. Mi lesz a magyar jövővel? Ekkor jelent meg neki mennyei fényességben, égi udvartartással egy gyönyörű asszony. Úgy mutatkozott be, hogy ő annak a Jézusnak, a világ Megváltójának az Édesanyja, akiről sokat beszélnek a keresztény hittérítők. Megnyugtatta Gézát, hogy hamarosan fia születik. Az a fiú királyként fogja kormányozni Magyarországot. Rengeteg jót tesz Jézusért, Mária Fiáért, ezért a sok jóért Mária megígéri, hogy anyai pártfogásába veszi Géza népét. Azóta azt is tudjuk történelmi tényekből, hogy hazánk egészen a XX. századig az európai kereszténység védője volt. Mint 2013. éve karácsonykor Betlehemben Mária megszülte a világ Megváltóját, úgy akarja Mária Kisdedét újra nekünk nyújtani, mint Gézának ígérte: Tegyetek meg mindent a Fiamért. Legyetek hű népe. Én pedig kezembe veszem sorsotokat örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése