Jeremiás imája
elmélkedés tizedik része
5,17: „Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk”
A rengeteg történelmi csapás főként a XX. század máig tartó borzalmai, az utóbbi években elmélyült szellemi és anyagi nyomora nekünk is ezt hozta. Úgy tűnik, hogy külső és belső ellenségeinknek sikerült elhitetni népünkkel, hogy mi képtelenek vagyunk úrrá lenni problémáinkon. Híresztelik rólunk, hogy a magyar nép búskomor, megújulásra képtelen. Alátámasztják történelmi tényekkel: már őseink is csak két rettenetes vereséggel végződő csatát tudtak vívni nyugati szomszédinkkal. Jó lenne, ha rosszakaróink felhagynának a tudatos nemzetrontással, főként, ha mi magunk fel tudnánk emelni a fejünket, ki tudnánk tágítani szorongó szívünket és letörölnénk örökös könnyeinket. Mert a történelemhamisítás, a ragyogó múlt elhallgatása, torzítása megmételyezi az amúgy is kilátástalan jelent. Őseink a honfoglalás után közel száz nyugat-európai kalandozásban vetek részt. Ezekből öt-hat mondható sikertelennek. A többit ragyogó győzelemmel zártuk. Öntudatrontó ellenségeink olvassanak el ezer éves krónikákat, azt tapasztalják majd, hogy hadisikereink miatt rettegve ejtették ki nevünket Nyugaton, és a Mindenszentek litániájába belevették ezt a könyörgést: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” 1100 éve óriási sereggel jöttek ellenünk a germánok. Pozsonynál szálltak meg a Duna két partján. A honfoglaló Árpád fejedelem seregeinket oda vezényelte a jobb parton. Kemény csatában megsemmisítette ezt a szárnyat. Komoly pihenés nélkül átúsztattak a folyamon, aztán reggel megverték az ellenség főseregét, majd végigűzték a mai Ausztria területének nagy részén. Több mint egy századig nem jutott eszébe nyugati hatalomnak, hogy hazánkat megleckéztesse vagy vazallussá próbálja alázni. Szent István korában készült német sereg ránk törni, végül ezek is elálltak szándékuktól. Utóda, a szerencsétlen fél magyar velencei Péter volt kész lándzsa-nyújtással hűbérúrnak elismerni nyugati országot, és ezzel megcsúfolni Szent István emlékét, de őt elzavarták először is, másodszor is csapataink. Súlyos háborúkat vívott Szent László királyunk a be-betörő keleti népekkel, de győztes lett mindegyik felett. Még növelte is lehetőségeinket Horvátország csatlakozásával. Európát lerombolni és megszállni készült 1241-ben a hatalmas tatár sereg. IV. Béla királyunkat levélben szólították fel, hogy csatlakozzék hozzájuk csapataival, és együtt végrehajtják a tervet, leigázzák egész Európát. Mivel a magyar király ezt megtagadta, ezért pusztították el hazánkat, és üldözték a királyt majdnem az Adriáig, hogy végezzenek vele. Ki volt a hős és bátor európai, ki mentette meg a pusztulástól a kontinenst? 1456-ban a pápa keresztes hadat hirdetett a készülődő török ellen. Csak Hunyadi János készült a magyar sereggel. Az itáliai ferences Kapisztrán János gyűjtött csapatot és vezette hazánkba, majd a magyarokkal egyesülve futamították meg a nagyobb és ágyúkkal felszerelt török haderőt. A pápán kívül ki köszönte meg nekünk? A déli harangszó és az augusztus 6-ra elrendelt Urunk színeváltozása ünnepről ki tudja Európában, hogy a magyar győzelmet hirdetik? Végül a százötven éves török megszállás minket sújtott 1526. után, de a mi romlásunk árán Európa megmenekült a török uralomtól. Ki köszönte meg? 1849-ben a bécsi császár az orosz hadsereggel leveretett bennünket, mert szabadságot követeltünk. 1914-ben a magyarellenes császári trónörökös merénylet áldozata lett. A megtorló háborúba a közös uralkodó beparancsolta hazánkat is. A vesztes első világháború végén a szégyenletes Trianon-i békediktátumban hazánk igazán nagy áldozat lett, mert területünk kétharmadát elvesztettük és ebből komoly részt kapott Ausztria is. A második világháború végén a nyugati hatalmak Trianont megerősítették, és hazánkat ötven évre eladták a Szovjetuniónak. Megkezdődött a magyar gazdaság és szellemiség megnyomorítása.
elmélkedés tizedik része
5,17: „Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk”
A rengeteg történelmi csapás főként a XX. század máig tartó borzalmai, az utóbbi években elmélyült szellemi és anyagi nyomora nekünk is ezt hozta. Úgy tűnik, hogy külső és belső ellenségeinknek sikerült elhitetni népünkkel, hogy mi képtelenek vagyunk úrrá lenni problémáinkon. Híresztelik rólunk, hogy a magyar nép búskomor, megújulásra képtelen. Alátámasztják történelmi tényekkel: már őseink is csak két rettenetes vereséggel végződő csatát tudtak vívni nyugati szomszédinkkal. Jó lenne, ha rosszakaróink felhagynának a tudatos nemzetrontással, főként, ha mi magunk fel tudnánk emelni a fejünket, ki tudnánk tágítani szorongó szívünket és letörölnénk örökös könnyeinket. Mert a történelemhamisítás, a ragyogó múlt elhallgatása, torzítása megmételyezi az amúgy is kilátástalan jelent. Őseink a honfoglalás után közel száz nyugat-európai kalandozásban vetek részt. Ezekből öt-hat mondható sikertelennek. A többit ragyogó győzelemmel zártuk. Öntudatrontó ellenségeink olvassanak el ezer éves krónikákat, azt tapasztalják majd, hogy hadisikereink miatt rettegve ejtették ki nevünket Nyugaton, és a Mindenszentek litániájába belevették ezt a könyörgést: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” 1100 éve óriási sereggel jöttek ellenünk a germánok. Pozsonynál szálltak meg a Duna két partján. A honfoglaló Árpád fejedelem seregeinket oda vezényelte a jobb parton. Kemény csatában megsemmisítette ezt a szárnyat. Komoly pihenés nélkül átúsztattak a folyamon, aztán reggel megverték az ellenség főseregét, majd végigűzték a mai Ausztria területének nagy részén. Több mint egy századig nem jutott eszébe nyugati hatalomnak, hogy hazánkat megleckéztesse vagy vazallussá próbálja alázni. Szent István korában készült német sereg ránk törni, végül ezek is elálltak szándékuktól. Utóda, a szerencsétlen fél magyar velencei Péter volt kész lándzsa-nyújtással hűbérúrnak elismerni nyugati országot, és ezzel megcsúfolni Szent István emlékét, de őt elzavarták először is, másodszor is csapataink. Súlyos háborúkat vívott Szent László királyunk a be-betörő keleti népekkel, de győztes lett mindegyik felett. Még növelte is lehetőségeinket Horvátország csatlakozásával. Európát lerombolni és megszállni készült 1241-ben a hatalmas tatár sereg. IV. Béla királyunkat levélben szólították fel, hogy csatlakozzék hozzájuk csapataival, és együtt végrehajtják a tervet, leigázzák egész Európát. Mivel a magyar király ezt megtagadta, ezért pusztították el hazánkat, és üldözték a királyt majdnem az Adriáig, hogy végezzenek vele. Ki volt a hős és bátor európai, ki mentette meg a pusztulástól a kontinenst? 1456-ban a pápa keresztes hadat hirdetett a készülődő török ellen. Csak Hunyadi János készült a magyar sereggel. Az itáliai ferences Kapisztrán János gyűjtött csapatot és vezette hazánkba, majd a magyarokkal egyesülve futamították meg a nagyobb és ágyúkkal felszerelt török haderőt. A pápán kívül ki köszönte meg nekünk? A déli harangszó és az augusztus 6-ra elrendelt Urunk színeváltozása ünnepről ki tudja Európában, hogy a magyar győzelmet hirdetik? Végül a százötven éves török megszállás minket sújtott 1526. után, de a mi romlásunk árán Európa megmenekült a török uralomtól. Ki köszönte meg? 1849-ben a bécsi császár az orosz hadsereggel leveretett bennünket, mert szabadságot követeltünk. 1914-ben a magyarellenes császári trónörökös merénylet áldozata lett. A megtorló háborúba a közös uralkodó beparancsolta hazánkat is. A vesztes első világháború végén a szégyenletes Trianon-i békediktátumban hazánk igazán nagy áldozat lett, mert területünk kétharmadát elvesztettük és ebből komoly részt kapott Ausztria is. A második világháború végén a nyugati hatalmak Trianont megerősítették, és hazánkat ötven évre eladták a Szovjetuniónak. Megkezdődött a magyar gazdaság és szellemiség megnyomorítása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése