Ferenc pápa: A keresztény nem önmagát hirdeti, hanem az Urat

Keresztelő Szent János születésének ünnepén, június 24-én Ferenc pápa az „Előfutár” hármas hivatásáról elmélkedett. A Vatikáni Rádió írását közöljük.

Keresztelő Szent János, a keresztény ember örök modellje úgy készítette elő az Úr útját, hogy semmit sem tartott meg magának. János fontos ember volt, mert a nép kereste és követte szavait, melyek erős szavak voltak és megérintették az emberek szívét. Talán megkísértette a gondolat, hogy fontos ember, de nem engedett a kísértésnek. Amikor ugyanis az írástudók azzal keresik fel, vajon ő-e a Messiás, akkor azt válaszolja: „Egy hang vagyok, csak egy hang, de azért jöttem, hogy előkészítsem az Úr útját.” Íme, ebben áll János első hivatása – állapította meg a pápa – vagyis felkészíteni a népet, felkészíteni a nép szívét az Úrral való találkozásra. De ki is az Úr? – tette fel a kérdést a pápa.

János második hivatása a megkülönböztetés: kiválasztani annyi jó ember közül, hogy ki az Úr. A Szentlélek nyilatkoztatta ki ezt neki, ő pedig bátran hirdette: „Ő az, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Tanítványai csak nézték az embert, aki elhaladt mellettük és hagyták őt elmenni. Másnap ugyanaz történt: „Ő az – mondta –, aki méltóbb, mint én.” A tanítványok pedig a nyomába szegődtek. Az előkészítés során mondta János: „Mögöttem jön valaki…” A megkülönböztetésben azt mondja: „Aki előttem áll…, az Ő.”

János harmadik hivatása – folytatta a pápa – a kisebbedés. A megkülönböztetés pillanattól kezdve az élete egyre kisebbedett, egészen megsemmisüléséig, hogy az Úr növekedhessen. Ahogy mondta: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. Mögöttem, előttem, távol tőlem…” Ez volt János életének a legnehezebb szakasza, mert az Úrnak olyan stílusa volt, amit soha nem képzelt volna róla. A börtönben – mert börtönben volt abban az időben – cellája sötétjében odáig jutott, hoy feltette a kérdést: Valóban ő az? Vajon nem hibáztam? Mert a Messiásnak nagyon emberi a stílusa… Nem értjük… De minthogy János az Isten embere volt, tanítványait kérte, hogy menjenek el Jézusho és kérdezzék meg őt: Te vagy az tényleg, vagy valaki mást kell várnunk?

János kétszeresesen is megaláztatásban részesül. Egyrészt megalázó a halála, egy szeszélyes kívánság következménye. Megalázó, hogy a „lélek sötétjében” hal meg.  Ő, aki tudott várni Jézusra, aki képes volt élni a megkülönböztetés képességével. Most pedig távolról látja Jézust. Eltávolodott tőle az ígéret. Egyedül végzi be életét. Sötétben és megaláztatásban.

Három hivatás egy emberben: előkészíteni az utat, megkülönböztetni, növekedni hagyni az Urat és kisebbíteni önmagát. Szép dolog a keresztény ember hivatására gondolni ezen a módon – mondta pápa. A keresztény nem önmagát hirdeti, másvalakit hirdet, utat készít valaki másnak, az Úrnak. A keresztény tudjon megkülönböztetni, ismernie kell azt, hogyan különböztesse meg az igazságot attól, ami annak látszik, attól, ami valójában nincs. Legyen a megkülönböztetés embere! A keresztény legyen olyan ember, aki tud kisebb lenni, csak hogy az Úr növekedjék a szívében és mások lelkében – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén.