Évközi 8. hét csütörtök

Évközi 8. hét csütörtök      
Sir 42,15-26; Mk 10,46-52

„A vak ezt felelte neki: Mester, hogy lássak”Miután Jézus harmadszor is megjövendölte szenvedését, részint az Ő féltése, részint maga a gondolat, hogy a saját legfőbb elöljáróik ilyen gonoszságra képesek, nagyon megzavarták az apostolok lelkét. Hozzájött még a botránkozás Zebedeus két fiának furcsa viselkedése miatt. Amikor ugyanis mindenkit eltöltött a félelem Jézus sorsa miatt, hogyan tudtak előállni saját kitüntetésükkel? Bizonyára ezért került sor Bartimeus meggyógyítására, hogy értsék meg végre a Gondviselés előírta rend pontos betartására. „Közben megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartimeus, Timeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vigyék őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: Bízzál! Kelj föl, hív téged. Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott, és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: Mit akarsz, mit cselekedjek veled? A vak azt felelte neki: Mester! Hogy lássak! Jézus erre azt mondta neki: Menj, a hited meggyógyított téged. Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton“. (Mk 10,46-52) íme, egy kiváló illusztráció a megváltás megértéséhez. Jézus a megsértett Atyát kiengesztelni jött a földre. Az Istenember átvállalja az összes emberi bűnt. Nevünkben és érettünk szenved és hal meg. Ezt külön tudatosítja apostolaiban: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsoltam nektek… Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,12-14.17) Aztán illusztrációval folytatja tanítását. Hatalmas tömeg kíséri. Ennek ellenére meghallja a harsány kiáltást: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam”. Nem kiált vissza: Milliárdokért indulok szenvedni. Majd te is kapsz belőle részesedést. – Jakab és János: évek óta kapjátok az előleget, de ő egyedül is fontos nekem. Értsétek meg: ti már tanítványként álltok mellettem. Azt az egyet kell meglátnotok nektek is, aki ebben a percben áll elétek bajával. Majd ha megtettétek, ami rátok tartozik, ha megszenvedtétek, amit Atyám helyettük nektek adott, akkor Atyám csak veletek foglalkozik majd, csak nektek fizet az örökkévaló boldogsággal. Kiabáljuk mi is, hangosan, nagy hittel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Mindenki engem ütött, engem butított, engem vakított. Uram add, hogy lássak. Lássalak Téged, Édesanyádat,hogy van Atyám a mennyben! Lássam meg, hogy szabad csak veletek együtt lehetek.