Évközi 8. hét szerda

Évközi 8. hét szerda         
Sir 36,1-2.5-6.13-19; Mk 10,32-45
„Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért”

Jézus már harmadszor jövendöli meg szenvedését és mondja meg nyíltan, hogy életének legfontosabb eseménye következik: „íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad” (Mk 10,33-34) Mint az előző két bejelentésnél, ezúttal sem vették komolyan Jézus szavait. „Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt”(32) Ekkor nagy meglepetés éri Jézust: A három legkedvesebb tanítványa közül kettő: Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak és így szóltak: „Mester, azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk. Ő megkérdezte tőlük: Mit akartok, hogy megtegyek nektek? Azt felelték: Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben” (35-37) Ez a kérés máskor is furcsa lett volna, mert szerénytelen, mert megbántották vele társaikat, de amikor Jézus súlyosan szenved a rá váró megpróbáltatások miatt, tudja a jövőt, hogy mindegyik tanítványa elfut mellőle, elveszti a hitét, mégis ketten nagy mellénnyel már átugorják lélekben azokat a sokat emlegetett szenvedéseket, és a dicsőség trónján kívánnak ülni. Jézus jól tudja, hogy az eljövendő évszázadok alatt is hasonlóan gyarlók lesznek az tanítványok, ezért próbálja ezt a kettőt kijózanítani, a későbbieket pedig felkészíteni: „a pohárból melyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon és a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették” (39-40) Ezután Jézus a nagyurak ostoba nagyravágyását igyekszik elrettentő példáként állítani minden követője elé. „Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket és azt mondta nekik: Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeinek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok, aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (41-45)