APOSTOLOK CSELEKEDETEI 47.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 10,25-26.34-35.44-48b

És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki. Péter azonban fölemelte őt és így szólt: Kelj föl, én magam is ember vagyok!bAkkor Péter beszélni kezdett:Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik. Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták. A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt. Hallották ugyanis őket nyelveken beszélni és magasztalni Istent. Ekkor Péter azt mondta: Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi? Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.
Amikor Péter apostol Joppéban vendéglátója tetőteraszáról csodálatos látomásban részesült, igen meglepődött. Zsidó volt, hűségesen megtartotta az étkezési előírásokat, ami azt jelentette, hogy olyan állat húsát soha meg sem érintette, amelyet Mózes törvénye tisztátalannak minősített. Most a látomásban a magasból eléje ereszkedő bugyor kitárul előtte, és csupa ilyen állat nyüzsög benne. Ellenkezést nem tűrő hang parancs szava hangzik: Kelj fel, Péter, öld és edd. A tiltakozására ellentmondást nem tűrő válasz jön: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak. (ApCsel  10,15) Péter a neveltetése hatására nem a szemének és fülének hitt, hanem az 1250 éves mózesi törvénynek. Pedig a harmadik bugyor-jelenség után még súlyosabb esemény  történik a  kiskapunál: róla érdeklődnek sosem látott idegen férfiak. Cezáreából egy Kornéliusz nevű római pogány századostól jöttek követségbe. Arról érdeklődnek, hogy itt van-e megszállva a Péternek nevezett Simon? Péternek, aki még mindig a látomáson töprengett, szólt a Lélek: Íme, három ember keres. Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra, mert én küldtem őket (19-20) Péter lement, bemutatkozott, és a férfiak elmondták neki, hogy Kornéliusz százados rendes, jó ember, és az angyaltól megtudta, kit kell keresnie, aki elmondja, mit kell tennie, hogy üdvözüljön. Másnap útnak indultak és el is jutottak Cezáreába. Péter habozás nélkül belépett a pogány házba, ahová Kornéliusz összehívott egy sereg rokont és ismerőst. Péter megszólalt: Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania.  De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani. Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. (28-29) Röviden szólt Jézusról, aki az Isten Fia és a világ Megváltója. De még be sem fejezte beszédét, amikor a Szentlélek leszállt mindenkire, aki hittel hallgatta Pétert. Ő pedig megparancsolta, hogy kereszteljenek meg mindenkit, akire leszállt a Lélek. Minket is arra ösztönöz is az Atya, hogy imádkozzunk a hatmilliárd  modern pogányért.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 16,1-10
Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra. Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk! Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
„Jöjj át Makedóniába!”(9)
Pál apostol a második missziós útját járja Kisázsia területén. Szeretett volna átmenni Ázsia más tartományába, de a Szentlélek megtiltotta neki. Nem értették, megpróbáltak mégis átmenni, de „Jézus Lelke nem engedte.”(7) Vajon miért? Talán azért, mert a szomszédos tartományokban már voltak keresztény közösségek, azoknak kellett továbbadni a hitet. De a biztosabb magyarázat egy látomás.A makedón férfi óhaja: „Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!”(9) Európába hívja az apostolt. Új földrész, a zsidó népnek idegen, de a kereszténység jövőbeli központja. Ez is olyan rendelkezése Istennek, mint volt Saulék üldözése. Most az egész világra kell elmenni, hirdetni az evangéliumot. Saul-Pál kapja a meghívást Európába. Vele megy Timóteus, egy lisztrai fél zsidó fiatalember, és egy görög származású másik férfi, egy orvos: Lukács. Ők sietnek segíteni (10) a makedónokon, hogy üdvözülhessenek. „Caritas Christi urget nos. (2Kor 5,14) Krisztus szeretete sürget! Indulnak Troászból, Szamotrákiába, Filippibe, Neápoliszba. Európa hallgatni kezdi Isten igéjét. A görög kultúra ismerkedik Jézussal. Péter Szíriából, Antiochiából indul más nagy népekhez, a görögökhöz, a rómaiakhoz. Külön utakon, más-más felkészültségű tanítványok, de ugyanazt hirdetik. Pál is szeretett volna Rómába jutni, de csak később, fogolyként ér oda, majd ott hal meg, amint Péter is.Nem tudhatták a jövőt, főleg azt nem, hogy ez az ősi keresztény vetés ezer év múlva elszakad Rómától, és külön utakon jár majd legalább ezer évig. Vajon integetnek-e a görög dicsőült lelkek Róma felé: „Jöjj, és segíts rajtunk!”(9) A Szentatya, VI. Pál láthatott valami sürgető jelet.