Pünkösdre várva
Szent
Lukács evangéliumát befejezve így kezdi második Írását: „Első könyvemben,
kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a
napig, amelyen azután hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott
apostoloknak, fölvétetett a mennybe. Szenvedése után sokféleképpen
bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt
az Isten országáról. Egyszer, amikor velük együtt evett, megparancsolta nekik,
hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, amelyről,
--úgymond—tőlem hallottatok. Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány
nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni” (ApCsel 1,1-5)-Valóban rövid
idő, feltámadása után a 40. napon Jézus eltávozott a mennyországba. A
tanítványok voltak ennek a búcsúzásnak a szemtanúi. De ott, az Olajfák hegyén
távozása előtt tisztázta az új helyzetet: Ő elmegy az égbe, vissza az Atyához.
Benne teljesült az Ábrahámnak kétezer évvel korábban adott áldás: eljött a
megígért Megváltó. Az összes ember minden bűnét és büntetését magára vette,
fölvitte a keresztfára: „Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel
ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre
szegezte” (Kol 2,14) „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az
evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki
nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,15-16) Már feltámadása estjén megadta nekik a
hatalmat: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
nyer, akiknek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése