Pünkösdre várva 35.

Pünkösdre várva 35.

Azért szükséges kifejteni a Fiú születését, mert a születéskor „élő jön elő élőből a természet hasonlóságára” Ő az Atya tökéletes önismerete, Képmása. Az Atya ezt ki is mondja: „A Fiam vagy,  ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted” (Zsolt 2,7b-9) Mivel ez a világ teremtése előtt, az örökös „má”-ban történt, Isten ezt hangoztatja is. Közli velünk, hogy Fiának föl kell majd vennie istensége mellé egy teljes emberi természetet és azt isteni Személye irányítása alá kell rendelnie, hogy emberi teste legyen minden anyagi létnek az ősmintája, emberi lelke pedig ugyanúgy a szellemi létűeknek az ősmintájává válhasson. Isteni születése teszi ezt lehetővé.(Kol 1,15) „Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte) Az ősszülők vétke után csak Ő lehet egyedül az egész emberiség Megváltója, mert Ő Istenember. A Szentlélek nem születik az Atyától, mert Ő nem képmása, hanem amint a Hiszekegy imádságban valljuk: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik.” Urunk és Éltetőnk, tehát Isten. Nem  születéssel kapja ezt a méltóságot, hanem  az Atya és a Fiú közös , állandóan ajándékozott  isteni természetét egyetlen, közös leheléssel  adják át neki  teljes érintetlenségben, és ugyanígy leheli  vissza  mindkettőjüknek. Ez is éppen olyan örök ajándékozás, mint ami az Atya és a Fiú között történik. Ezért imádkozzuk a hitvallásban: „Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával”