APOSTOLOK CSELEKEDETEI 50.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 17,15.22 - 18,1 

Akik elkísérték Pált, elvezették őt Athénig, aztán elutaztak, miután parancsot kaptak tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá. Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt:Az ismeretlen istennek. Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent -- mivel ő a mennynek és a földnek ura --, nem lakik kézzel épített templomokban. Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. Az ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják, bár nincs messze egyikünktől sem. Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta: Az ő gyermekei vagyunk. Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is minden ki előtt, mikor feltámasztotta halottaiból. Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: Erről majd még egyszer meghallgatunk téged. Ezzel Pál eltávozott körükből. De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is. Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.
Pál és társai Bereában igen nagy eredménnyel hirdették az evangéliumot. A helybeli zsinagóga zsidó hívei együtt működtek velük. Az ószövetségi szentírásban szorgalmasan keresték az előkészítő jeleket. (Vö. ApCsel 17,11-12) Pál aztán átutazott Athénba és ott az Areopaguszon tanulmányozta a rengeteg látnivalót. A sok bálványoltár közt akadt rá arra az oltárra, amely az Ismeretlen istenek volt szentelve. Mint kitűnő szónok ezt a felfedezését mondja el a melléje szegődött athéni polgároknak. Az ószövetségi Szentírásból idéz a pogányoknak. Kihangsúlyozza, hogy ő, ismeri és szereti az egyetlen igazi Istent, aki az egész világot és első emberpárt teremtette. Az embereket arra ösztönzi, hogy tanulják meg: „Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozza meg itt lakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk”(17,26-28) Amikor a Megváltóról, szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szól, kigúnyolják.