Évközi nyolcadik hét péntekje

Évközi nyolcadik hét péntekje

Jézus az Ember! Számomra, Jézus személyiségében lényeges, hogy Az Igaz Ember mintájával is találkozzak. Felismerni akarom benne azt, akivé engem is szándékozott teremteni az Atya. Mert szeretnék olyanná lenni! Úgy gondolom, hogy Jézusban, Az Emberben, minden olyan személyiségjegy meg volt, ami az Atya szerint jó, szükséges, elvárt, és értékes az emberben. Mert vannak személyiségjegyeink – talán mindegyik olyan -, melyek eredendően jók, de alkalmasak rá, hogy bűnre vigyenek, ugyanakkor azért értékeink, mert jóra vagyunk teremtve! A kettősségünk eredendő, és természetes, ami a szabad akaratunkból eleve érthető. Nyitottságra, mindenre alkalmasságra vagyunk teremtve. Richard Rohr ezt a nyitottságot, szabadelvűségre való hajlandóságunkat nevezi „kezdő szellemnek. Így fogalmaz: „A kezdő szellem azt követeli, hogy készen álljunk a válaszra és a változásra, mivel tudatában vagyunk a bennünk levő rossz és jó sajátos keveredésének. Jézus egy sor keveredést bemutató képet használ, hogy illusztrálja ezt a feszültséget. Úgy tűnik, ezek a képek azt szemléltetik, hogy a világunk különféle dolgok keveréke, és addig nem tudjuk megkülönböztetni őket, amíg nem tanuljuk meg, hogyan lássunk; elveszünk a konkolyban, és nem látjuk a búzát. (…) Mi a búza és a konkoly keveréke vagyunk, és azok is leszünk mindig. (…) Ez a konkoly és búza együttes növekedésének misztériuma az életünk földjén. Több türelem, elfogadás, megbocsátás és szeretet kell hozzá, mint valamilyen képzelt tökéletesség kergetéséhez, mely ráadásul a saját hibáit észre sem veszi. (…) ha elviseljük annak feszültségét, hogy mindkettő bennünk van, akkor megnyílt szívvel hallhatjuk meg az örömhírt. Nem mindennapi alázat kell ahhoz, hogy elviseljük a dolgok sötét oldalát. Egyfajta bátorság szükséges ahhoz is, hogy a jó oldalukat elviseljük.”

Azért idéztem e gondolatsort ide, mert azt hiszem, hogy Isten nem teremtett belénk olyan személyiségjegyeket, melyek ne lennének a sajátjai. Így gondolom azt is, hogy Jézus magán viselte mindazokat. Megjegyzem: nem tartom értelemszerűnek azt, hogy az apostolok, a tanítványok, vagy az evangélisták Jézus minden személyiségjegyében felismerték volna annak jóra való képességét, illetve, ne ütköztek volna meg Jézus néhány tettén. Ebbe a körbe tartozónak vélem a ma megrajzolt két esetet is, melyet Márk elénk tár, anélkül, hogy véleménye lenne azokról. Azonban az újkori bibliamagyarázók – talán mindegyike, de a korábbiaknál sem találtam más magyarázatot – sietnek átvitt értelemmel valami magasztos indokot találni magyarázatul Jézus ezen tetteire. Nem tarthatom kizártnak, hogy igazuk is lehet. De akkor igaza lehet annak is, amit én állítok: hogy Jézus egészen egyszerűen ember is volt. Voltak indulatai, bosszankodott is, elragadhatta őt is a keserűség, a csalódottság. Különösen akkor, amikor már tudja mit kell elszenvednie, pontosan azoktól, akik így viselkednek, így élnek. Ezeknek az ítéleteit kell magára vennie. A mai jelenetnél Lázár feltámasztása után vagyunk, ha nem tévedek, onnan érkezik vissza Jézus Jeruzsálembe. Azért ment Betániába, hogy Lázárt feltámassza, és akkor úgy kell onnan visszatérnie, hogy éhes, és éhségére nem talál enyhülést. Bűn az, ha az ember indulatos, haragvó, csalódott, vagy, elkeseredett? Ha oka van rá, igenis érzelmek dúlnak az emberben, pontosan ezek is kellenek ahhoz, hogy meg tudjon küzdeni a maga igazával, azért, hogy az Atya igazát képessé legyen elfogadni! Küzdelem, harc, még nem bűn. Voltak olyan idők, amikor az érzelmeket bűnösnek tekintették, talán még ma is vannak olyanok, akik így vélekednek, de mert képtelen az érzelmeikkel együtt élni. Az érzelmek sem nem bűnösek, sem nem jók. Az érzelmeink személyiségjegyek. Az, hogy az érzelmeinkkel mire jutunk, az tehet bennünket bűnösökké, vagy jókká. Bár, még itt is árnyalnám a dolgot: érzelemink következtében elkövetett bűneink is elvezethetnek a jóra! Isten megengedi számunkra vargabetűket, pontosan azért, hogy megmutathassa irgalmas szeretetét, ha én balga másképpen nem vagyok képes felismerni másként. Ezek a nagy megtéréseink, amikor belebotlunk életünkben Istenbe! Merem azt mondani, ezek az Istenbe való belebotlásaink sokkal többet érnek számunkra, mint jócselekedeteink!

Jézus tudott szenvedni, és szenvedéseibe bele halni is. Mennyivel inkább szeretünk mi a szenvedések elől kitérni, halálunkat elkerülni. Pedig, lehet, hogy ezzel a magunk feltámadását is sikerül elkerülnünk! Pedig az lehet az igazán Nagy Találkozásunk Istennel!

Atyám, sokat kívánsz tőlem, de mindig velem vagy és segítesz kegyelmeddel és jelenléteddel. Segíts, hogy bölcsen használjam időmet Országodért! Ámen