A Mennyei Atya Litánia 24.

A mindenkori papok közvetítők Isten és az emberek között. 

 
Mindenkinek jogában áll Istenhez járulni, szólni hozzá, kérni tőle,Isten mindenkit szívesen fogad, de hivatalos közvetítő csak az lehet, akit maga Isten választ ki erre a tisztségre. A papok legfontosabb ténykedése az áldozatbemutatás. Pap és áldozat olyan szoros viszonyban vannak egymással, mint a hegy és a völgy. Amikor még kevés ember élt a földön, akkor minden család feje a kis közösség vezetője, egyben a családja papja is volt. Az Istennel való kapcsolat ápolása rá tartozott. A család hódolatát, Istentől való abszolút függőségének elismerését áldozat bemutatásával fejezték ki. Ezt a családfő eszközölte. Ádámról ugyan nem említ semmi ilyet a Biblia, viszont mindkét fia, Káin és öccse, Ábel is felnőtt korukban, már mint önálló keresők bemutatták a maguk áldozatát. Káin földet művelt, áldozata ennek termése volt. Ábel pásztorkodott. bárányt áldozott föl. Valószínűleg úgy cselekedtek, ahogy apjuktól tanulták. Az Istennel való kapcsolatot az szentesíti, hogy az áldozatot Isten elfogadja, vagy nem. „Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, de Káinra és ajándékaira nem tekintett”. (Ter 4,4-5) Ábelt Isten kitüntető gesztusa bizonnyal boldoggá tette, bár erről nem szól az Írás. Káin viszont „Nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét” (5) Forrt benne a méreg. Isten hiába figyelmeztette a készülő veszedelemre, távolabbra hívta öccsét és agyonütötte.A történelem során létrejöttek a nemzetek. Többségük elhagyta az egy, igaz Istent és bálványokat imádtak Isten helyett, Krisztus előtt kétezer évvel Isten felfedte kilétét Ábrahámnak. Nagy ígéreteket tett neki, ha elhagyja rokonságát és Isten útmutatására bízza magát: nagy néppé teszi utódait. Ábrahám engedelmeskedett neki. Meggazdagodott. Győztes harcot vívott négy király seregével. Ekkor, az öröm napján Isten találkoztatta Ábrahámot Melkizedekkel, aki a Magasságbeli főpapja és Sálem királya volt. Ő kenyeret és bort hozott áldozatul az Úrnak, és megáldotta Ábrahámot. „Erre ő tizedet adott neki minden zsákmányából”. (Ter 14,20)Ábrahám későbbi unokáiból Isten népet nevelt. Szent sátort készíttetett velük magának, áldozatot rendelt hivatalos istentiszteletre, és ehhez papokat szenteltetett: Áront, Mózes bátyját és az ő fiait, (Kiv 28) és az ő fiaikat, egészen a Messiás eljöttéig.A Messiásról már Dávid király megírta a 110. zsoltárban: „Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint”. (4) Ő papként is bemutatkozott az utolsó vacsorán, amikor a kenyeret és a bort kezébe vette, mint Melkizedek, átváltoztatta saját szent Testévé és Vérévé, odaadta tanítványainak, hogy részük legyen a legszentebb áldozatban, pappá is szentelte őket a maga papságának folytatására. Másnap ezt folytatta a keresztáldozattal, ahol Ő saját magát áldozta föl főpapként a Mennyei Atyának. Ezt az áldozatot kell utódainak jelenvalóvá tenniük minden szentmisén a mindenkor élő Krisztus-hívőkért, sőt mindenkiért a bűnök bocsánatára. ( Lk 22,14-20) Az Újszövetség áldozata tehát Jézus keresztáldozata, egységben az utolsó vacsorával és a húsvéti emmauszi kenyértöréssel. Az előbbivel Jézus megmutatta a keresztáldozat megjelenítésének és az áldozatban való részesedésnek a szentáldozásnak módját, az utóbbi pedig már a beteljesülést jelezte és a folytatásra adott újabb ösztönzést. A Mennyei Atya Fiát megdicsőítette a színeváltozás alkalmával. Ennek fénypontja volt, amikor a földön élő három apostolnak és a túlvilágról visszajött ószövetségi tanúknak mondja: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok”. (Mt 17,5) Ugyanezt üzeni papjainak is: „Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Ők megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”. (Jn 17,9.15.25-26) Atyánk, Te a papok öröme, irgalmazz nekünk.